Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Szlankó István: Csépa természeti viszonyai

A százötven éves török uralom, majd az ezt követő Rákóczi szabadságharc idején többször elpusztultak, elnéptelenedtek a tiszazugi települések. Az 17II. évi szatmári békekötés után megindult a falvak benépesülése, illetve benépesítése. Részben a régi lakók tértek vissza, részben az északi, sűrűbben lakott megyékből hozattak új telepeseket a vidék földesurai. Olyan is előfordult, hogy szökött jobbágyok telepedtek le időlegesen és ha nem voltak megelégedve a hellyel, egyszerűen továbbálltak. Az új telepesek rendszerint kedvezményeket kaptak. Szabadon vághattak nádat it épülettéte

Ire", ültethettek szőlőt az uraság homoki pusztáin. Bár földrajzilag nem nagy a távolság az Alföld északi pereme és közepe között, természeti viszonyait illetően jelentős eltérések vannak. A „palóc-földről" ideköltözők sajátos természeti környezetet találtak a Tiszazugban. A hegyvidéki erdős táj után asztalsimaságúnak tűnik az Alföld a néhány méteres kiemelkedéseivel. Az új lakóknak meg kellett tanulniok, hogy az egyhangú síkságon a szintkülönbségeknek sokkal nagyobb jelentőségük van, mint a domb- vagy hegyvidéken. A negyed- félméteres szintkülönbségek miatt változhatnak a talajok, a felszínhez közelebb vagy mélyebbre kerülhet a talajvíz és a káros sófelhalmozódás, s kialakulhat a szikesedés. Legszembetűnőbben az árvíz mutatta meg a kis magasságkülönbségek meghatározó szerepót. A csépai határnak több mint felén nem lehetett rendszeres szántóföldi gazdálkodást folytatni a Tisza árvizei miatt. Itt sokszor több volt a víz, mint kellett volna. A határ másik felén viszont az aszály akadályozhatja a termelést, lévén ez az ország legszárazabb tája. CSÉPA FÖLDRAJZI FEKVÉSE, FELSZÍNE, TALAJAI Csépa az Alföld közepén, a Tisza és a Körös között elterülő Tiszazugnak a déli részében fekszik. Szolnokt

ól déli irányban 45 km a távolsága, Csongrád

dal pedig határos. Csépa a legdélibb tagja annak a településkoszorúnak, amely a Tisza és a Körös egykori árterének peremvonalát foglalja el. Ezeknek a falvaknak az Ősi magja a víz mellett keletkezett közvetlenül, ártéri szigeteken vagy magaspartokon. A települések helyét, szerkezetét meghatározó felszíni formák kialakításában elsősorban a víznek volt nagy szerepe, másodsorban a szél munkájának a nyomai maradtak meg. Három, egymástól jól elválasztható szintet különböztethetünk meg a csépa

i határban. Az északi részen elterülő homokvidék a legmagasabb. Innen egészen a község