Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Szabó László: Csépa község társadalma

hogy a nobilis

ek és ignobilis

ek keveredtek egymással, közösen duzzasztva fel a 11bertinus

ok rétegét. A nem nemeseknél meglévő had és a nemesi nemzetség fogalma így törvényszerűen kezdett összemosódni egymással. A feltűnően nagyszámú libertinus /agilis/ réteg Csépán nyilvánvalóan azért lehet jellemző, mert e község közel s távol egyedüli nemesek lakta hely. Ha már nemes kénytelen volt nemtelennel keveredni, akkor legalább falubelit, ismertet vitt a családba, s nem távoli helyről valóval kötötte össze sorsát, ahonnan még birtoka gyarapodását sem biztosíthatta. Bakó Ferenc

, Lajos Árpád vizsgálatai azt mutatják, hogy az északi, palócvidéki nemesek és jobbágyok családszervezetileg szétválaszthatok egymástól, s a nemesek törekvése a külön költözés, az önálló kiscsalád! sejt létrehozása. A jobbágyok körében az együttmaradást kívánja meg az érdek, s ez biztosítja a nagycsalád létét. C

sépán a nemzetség, a had és a család jól elkülöníthető egymástól. A statisztikai adatok, történeti források és az emlékezet egyaránt azt bizonyítják, hogy a nagycsaládok e közösségre kevéssé jellemzőek, még ha meg is voltak bizonyos időszakban, így bármennyire is kínálkoznék bizonyos összehasonlítás Csépa és a palóc vidék között, nem lehetséges, s Csépa anyagában a nemes és nem nemes családok szervezete közötti különbségről nem beszélhetünk. Az ignobilis réteg rendkívül széles volta ezt a distinctiót különben is lehetetlenné tenné. Palóc örökségnek minősíthetjük a hadak megmaradását mind a nemességnél s leszármazott aiknál, mind a jobbágyoknál s utódaiknál. A hadak megléte nagycsaládok nélkül is biztosította, hogy a legkülönbözőbb akcióközösségek szervezésénél a vérségi kapcsolatok kerüljenek előtérbe, s ezzel Csépa munkaszervezet, szórakozás, s egyéb téren különbözzék a tiszazugi falvaktól, ahol a territoriális kapcsolatok, illetve a vagyoni különbségek határozzák meg ugyanezen alkalmak szerveződésének alapjait. Ez a különbség Csépa és a szomszédos falvak között természetesen nem túlságosan éles, inkább tendenciaszerű, s egyre halványodó jellegzetesség. Ahogyan alföldivé és tiszazugivá válik Csépa

, lakossága beleilleszkedik az új környezetbe, s századunkban oldódik a vallási elkülönültség, nő a község lakosainak mozgásköre, egyre kevésbé fogható meg. Léte, Csépát jellemző volta azonban kétségtelen tény. S ez azt igazolja, hogy a társadalmi kultúra területe is tartogathat a kutató számára olyan megfogható és jellemző jelenségeket, jelenség csoportokat, amelyek etnikus kapcsolatokra is fényt deríthetnek. Ezek a jellemző társadalmi vonások azonban csak bizonyos feltételek között maradhatnak meg. A palócság és egy jászsági település, Jászdózsa társadalmát vizsgáltuk meg mintegy tíz esztendővel ezelőtt ugyanilyen módon. S akkor arra a megállapításra jutottunk, hogy a török időket átélt, határozott kultúrával rendelkező Jászdózsa társadalma úgyszólván nem mutat semmiféle rokonságot a palóc társadalommal. A határozott szerkezetű jász közösség és kultúra a különböző helyekről beszivárgó palócságot - amely egyébként sem képviselt egységes kultúrát - asszimilálni tudta, magához hasonította. Társadalmi kultúrájában a palócság alapvető intézményeket nem befolyásolt, csupán néhány rokonsági terminus jelzi beköltözésüket. Csépa esetében, mint láttuk, más a helyzet. Itt a had intézménye, mint palóc örökség, a nagycsalád nélkül is befolyásolta a társadalmat, társadalmi kultúrát, érvényre juttatta a nemesi nemzetséggel együtt a vérségi kapcsolatok elsődlegességét a legkülönbözőbb területeken, S ennek oka az, hogy a beköltözők meghatározók voltak. Ők alkották a közösség magját, ők szervezték meg a közösségi életet, másoknak, itt csatlakozottaknák csupán kevés teret engedve. A kultúrák nem egymásra hatottak, hanem egy behozott kultúrát kellett életképessé tenni új tájon, s az új környezethez /földrajzi, társadalmi/ igazítani. Míg Jászdózsá

n a befogadók karakterisztikus társadalmi berendezkedése semmiféle teret nem hagyott a jövevényeknek, addig Csépán a jövevények a maguk társadalmi törvényei szerint éltek, sőt ezt a nemesi előjogok védő-