Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Szabó László: Csépa község társadalma

Már a múlt század második felében általános robot 1945-ig legjellemzőbb for­mája maradt a csépa i munkaszervezetnek, s megállapíthatóan a környéken sehol nem öl­tött ilyen arányokat, s aránytalanságokat. Csépá n viszont - éppen mert ez a részes föld biztosította az aratást, a kenyérnek valót is - eléggé természetes forma volt, nem háborogtak ellene, csupán akkor, amikor már a negyvenes években aránytalanul sok robotot követeltek. „Nagyon elterjedt itt a robot. A gazdánál volt valakinek vagy két hold kukorica földje. Ugyanakkor ő arató is volt a gazdánál. Meg volt nevezve, hogy egy hold föld után hány napot kell tölteni. És csak úgy volt feles vagy harma­dos a kukorica. Az ón gyerekkoromban /szül: 19O8/ ez nagyon nagy divat volt. Előbb csak 2-3 napot kellett egy hold után dolgozni, azután elfajult, már 7-8 nap is volt a háború előtt. Ezt hívták robotnak. Meg volt beszélve, hogy ennyi kukorica földet adok, arató leszel, de ennyi napot le kell robotban tölteni. Kénytelen volt vállal­ni, mert a másik gazda sem adta." „A robot az úgy 10 évvel a háború előtt fajult el nagyon. Akkor már 8 napot is kellett dolgozni. De eredetileg nem volt az rossz, mert ugye biztosan munkát és földet kapott az a szegény ember." „Kiadtak mondjuk egy hold kukorica földet és azért 3-4 napot dolgozott, pedig felesbe ment a kukorica. Ha va­lakinek három robot osa volt, annak a gyereke már nem vette a hátára a permetezőt, mert az kitelt a robotból, meg minden nehezebb munka. Ugy egy 25 holdas már tudott 3-4 holdat kiadni." A harmados földdel lekötött robotos, ha hosszabb ideig volt egy gazdánál, az már annak a jóembere volt. Bérmunkára ls mindig a robotost hívta, s nem mást. A ro­botosnak rendszerint volt valamennyi földje is, de ha nem, akkor szüksége volt fo­gatra, tüzelőt, nádat, homokot, sárgaföldet, s más egyebet szállítani. A robotos ilyenkor a gazdához fordult, s bár más is állott volna a rendelkezésére, a kiala­kult rendszeres munkakapcsolat miatt tőle kért fogatot, fogatos munkát. A fogató s munkát vagy igás munkát gyalogos vagy kézi munkáv al adta vissza a gazdának. A gazda és robotos vagy napszámos viszonya teljesen állandósult, szilárd munkaszervezeti egységgé alakult. „Nekem K. Varga Istvánnal volt mindig a legjobb viszonyom. Min­dig nála volt földem, amíg csak el nem vitték a háborúba. Ott is halt meg. Na ele­jiben ettől volt 1 köblös holdtól egy nap. Ez robot volt. Ez csak azért volt, hogy hazaszállította a kukoricát. Később már két nap lett, aztán két nap lett egy hold kukorica föld robotja is. De felemelkedett három napra, meg négyre is, amikor gazd­uramék a Gazdakörben összetanácskoztak. A kukorica földet be kellett a harmadosnak ültetni saját magjával, aztán megmunkálni, háromszor kapálni. Le kellett a szárat vágni, kúpba rakni, addig nem hozta haza. A kukoricát szétmértük három felé, de egyebet nem, és azt hozta hazafelé... Akinek harmados földet adott valaki, annak állandó munkása volt. Mikor valamire szüksége volt, akkor szólt a harmados ember­nek. Persze az azután, hogy letöltötte a robotot, akkor napszámot kapott. De neki az egy állandó munkása volt. Ez jó volt nekem, mert ha munkája volt, akkor szólt. Megfizette a napszámot. Meg Összeismerkedtünk, jóban voltunk egymással nagyon. Se­gített, ha nekem kellett fuvar. Én is segítettem neki. Tegeződtünk, mert egyidősek voltunk, pedig gazda fia volt. Volt neki 20 hold, abban két hold szőlő. A szőlejé­be mentem, ha munkája volt. Nyitni, metszeni meg karaszolni, de permetezni is. Ha neki nem volt már munkája, máshoz is mentem. Akkor még csak háromszor permeteztem. Volt neki heréje is a Laposi-földeken, azt is napszámba kaszáltuk. Cselédet nem tartott, viszont én állandó munkása voltam... Ha kocsi fuvar kellett, ő végezte ne­kem. A nádját is mindig én vágtam le, nekem az a harmad rész elég volt a tetőmre, neki meg nem kellett, mert cserepes volt a háza. Ha a nádat, rőzsét innen hoztuk csak, akkor egy napért hozta haza kocsival, de ha a Gáttól hozott egy teher tűzre­valót, akkor már két napért. A kukorica föld robot, a kocsi robot /fuvar/ egy év­ben úgy 15-16 nap robotot jelentett nekem, s ezt K. Vargának végeztem. Melette már

Next

/
Thumbnails
Contents