Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
1. Keresztapám, keresztanyám 2. Kereszt C. 1. Keresztgyermekek, keresztszülők 0 - +1. A Szentkútnál /Petőfiszállás/ megkereszteltek : A. I. 1. Szentkúti keresztapám, szentkút! keresztanyám, szentkút! keresztfiam, szentkúti keresztlányom 1. Szentkúti kereszt B. 1. Szentkúti kereszt A c sépa i rokonsági terminológiai rendszer a századforduló táján mutatta ezt az állapotot. Az egyes terminusok használatának gyakorisága azóta megváltozott, s több új, köznyelvi, városi hatásra mutató terminus vált általánossá / nagyapa , nagyanya , apu, anyu , apuka , anyuka/ , mások pedig kiszorultak a hazsnálatból /szépapánk , szépa nyánk , öregapám , öreganyám , szülém , édesszülém , sógorbácsi , ángyi , kissógor , kisángyi , öregsógor , nagyángyi/ . Ez a jelenség meglehetősen általános a 20. században minden olyan faluban, ahol a paraszti világ zártsága megszűnt.^ E terminusok kihalása, használatának visszaszorulása nemcsak formai, hanem szerkezeti változásokat is eredményezett a rokonsági terminológiai rendszerben. Konszangvinikus egyenes ágon az egyes fokozatok eddigi határozottabb szétválasztását csökkentette a 0. ós a +4. fok között. Az öreg-, dédöreg-, üköreg- vagy szép- jelzőkkel ellátott terminusok a nagyjelzőben, illetve még a ma is használatos tatám , mamám , papám vagy az új nagy! /nemet sem jelez/ terminusokban olvad össze, s mosódik el korábbi klasszifikáló jellege. Már a századfordulón is van némi keveredés a konszangvinikus oldalágon, amenynyiben sem a megszólító, sem a hivatkozó terminusokban nem különül el élesen a korábban feltehetően Csépá n is kort jelző bácsi /idősebb/, bátyám /fiatalabb/ terminus, s nem oszlik meg a +2 és a +1 fok között. Az affiniális rokonság is hasonló zavart mutat e téren. Leginkább figyelemre méltó mégis az egész rendszeren belül a házastársi rokonságban beállott változás. A csépa i rendszer, ha ekkor sem teljes intenzitással /2. számmal jelöltük gyakorisági fokát/, de szétválasztja az idősebb ós fiatalabb sógorokat, sőt azok házastársait is /affiniális rokonság 0. fok/, ós sóg orbácsi , nagyángyi , kissógor , kisángyi terminusokkal illeti őket. Ez a rendszer a testvérek nem és kor szerinti, finnugoroknál szokásos szétválasztására emlékeztet s mint ilyen, a konszangvinikus rokonság egyenes ágának 0 fokát összekapcsolja az affiniális rokonság es a házastársi rokonság 0 fokával. Az efféle megkülönböztetésnek tudjuk, hogy az együtt élő nagycsaládi rendszerben volt csupán értelme. A nagyobbik uram , kisebbik uram , illetve az örebik uram , kisebbik uram , a nőknél esetleg ángyom , ángyi , illetve ángyom asszony jelezhetett néhol kort, bár nem követke51 zetesen a nyugati palócoknál vagy a Mátraaljan, Ipoly-mentén. A különélő nagycsaládi szerkezetet mutató jászdózsai rokonsági terminológiai rendszerben ilyen nem fordul elő /bár a sógorbácsi terminust használják/, a tipikusan kiscsaládi termino52 lógiai rendszerekben pedig egyáltalán nyoma sincsen. Mivel - s ezt később részletesebben bizonyítjuk - Csépán emberemlékezet óta nagycsalád nem volt, arra kell gondolnunk, hogy ez a megoszlása a 0. foknak a csépa iaknak olyan megőrzött sajátossága, amely palóc vidékre utal, s behozott hagyománynak tűnik. A vizsgált tiszazugi településeken ilyen megoszlása a terminusoknak egyáltalán nincsen, s Kunszentmárt ón ban /amely 18. századi jász kirajzás/ szintén hiányzik, csakúgy mint a jász-
