Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
gányok a falu társadalmán kivül élőknek számítanak, s a faluval alkalmi a kapcsolatuk, alantasabb munkák elvégzésére használják fel őket. Csépa társadalma állandó mozgásban, lassú átalakulásban volt, s ezeken a fokozatokon ki-ki átment, kihasználva egyéni lehetőségeit, követve családi hagyományait. Hogy milyen stációkat érintett egy-egy egyén, az társadalmi szempontból majdnem mindegy. A fontos az, hogy a társadalom elfogadta ezt a mobilis állapotot és felkészült arra, hogy mindig készen az egyén és családi közösség számára legkinálkozóbb lehetőségeket ragadja meg. Ami stabilitás volt e változó állapotban, az minden rétegnél a munka és a munka minősége, mint értékmérő. A szűk határok közé szorított, túlnépesedett közösség ennek az értékmérőnek köszönhette, hogy a szűkös viszonyok ellenére is nem kényszerült nagyarányú születéskorlátozás bevezetésére, s elkerülte az olyan torzulásokat, amilyenek a Tiszazug északi részét / Nagyrév / jellemezték. Ha az egész társadalmat nézzük, s a nemes-gazda réteget ós az alatta lévő tömböt, megállapíthatjuk, hogy Csépá n - más, volt nemesi jogú településekhez hasonlóan iLh. a nemesi hagyományok jo része fennmaradt. Paraszttá valtak ugyan a volt nemesek is, mégis megőriztek valamit tartásukból. Vajkai Aurél és Lajos Árpád , valamint Bakó F erenc hasonlóan magatartásbeli jegyeket mutat ki a volt nemesek ós jobbágyok között. Csépá n ez a magatartásbeli hagyomány csak a legmagasabb szinten öröklődött tovább. Ennek egyik oka az, hogy itt a távolság a volt jobbágyok és nemesek között egyáltalán nem nagy. Az alföldi közösségek jobbágyi lakossága sokkal szabadabb állapotú volt, mint az általuk bemutatott vidékeké. Még a tagoltabb mezővárosban sem különültek el élesen egymástól magatartásban a jobbágyok és nemesek.^ A Tiszazugot környező Nagykunság és Kiskunság, illetve a Kiskunságba és Kunszentmárton ba kirajzó ugyancsak kiváltságos jászok pedig magukat eleve nemesnek tekintve, messze állottak a jobbágyi színvonaltól. Ugy véljük, hogy bar Csépa nemesi hagyományai miatt a Tiszazug volt jobbágyi közösségeitől különbözött, mégis távol áll attól, amit a bakonyi kisnemesi falu, Szent gál és a gömöri Szuhafő befutott. Okunk van arra gondolni, hogy Erdei Ferenc amikor nemesparasztok ról beszél, elsősorban a Szentgál-Szuhafő-Mikófalva típusra gondolt, s nem az alföldi, Csépa , Szajol jellegű közösségekre. IV. A csépa i társadalom tulajdonviszonyok és megőrzött feudális hagyományok által meghatározott, mégis rendkívül képlékeny, szilárd képződményeket csak alig mutató szerkezetón belül a vérségi kapcsolatok állandóbbaknak, pontosabban körülírhatóknak tűnnek. Természetesen az egész társadalmat átrendező jobbágyfelszabadítás, majd a kapitalizmus korának bizonyos társadalmi folyamatai a vérségi alapokon nyugvó társadalmi intézményeket is átalakították, hangsúly eltolódásokat okoztak a különböző rokoni kapcsolatokon belül, valójában a legtöbb, korábban is meglévő vérségi alapú intézmény fennmaradt a legutóbbi időkig, s a társadalom életében fontos szerepet 47 t / játszott. ' A már korábban is alkalmazott módszerünk szerint először bemutatjuk, s majd elemezzük a csépa i rokonsági terminológiai rendszert, megvizsgáljuk, hogy a számon tartott rokonsági fokokat a leglényegesebb rendszeresen ismétlődő és azonos lényegű tevékenységek milyen intézménnyé kapcsolják össze, s hol vannak ezeknek az intézményeknek a határai. S megvizsgáljuk azt is, hogy az egyes intézmények milyen módosulásokon mentek át emberemlékezeten belül, hogyan keresztezi az egyes funkciókat a tulajdonviszonyokon, nemesi előjogokon nyugvó társadalmi rétegzettség. A rokonsági terminológiákat a már addig is követett közlési rendszerünkben - itt példa48 mondatok nélkül - adjuk közre.
