Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
szántó, még azt is megvettem. Az apámnak nem volt semmije, de én lovas-kocsis ember lettem a magam erejéből." Az 1900-ban született Radies István , akinek családja libertinusnak számított, mivel kunsági származású volt, nagyobb gazdaságot szerzett önerőből, mint Balogh János. Némi örökségből és saját erőből 10 kh szántót és 1 kh szőlőt mondhatott magáénak 1945-re. 1926-ban nősült, sem feleségének, sem neki ekkor még nem volt semmiféle birtoka. Egy hónapig a néhány holdat birtokoló apja gazdaságában volt, majd a hasonló vagyonú /5 kh szántó/ apósához költözött. Ott csak lakásuk volt. Előbb Törökszentmiklós környékén vállalt nyáron kubikos munkát - kivéve az aratási időt, amikor a kenyérnek valót szedte össze -, majd Csépán dolgozott a gátfejelésnél. Ez utóbbit nagyon megfizették, ő pedig erősen dolgozott, úgyhogy előmunkás lett, s jobban keresett az átlagnál. Ez a három évig tartó munka lehetővé tette volna, hogy építsen, telket vegyen, de anyósa azt tanácsolta neki: „Fiam, ne építsél, vegyél inkább földet, meg kocsit, lovat, itt ellakhatol még egy darabig." Ez a ló és kocsi a kubikus munkák idején még nagyobb jövedelmet biztosított, s a takarmányt részes kaszálással, harmados földdel biztosította. Először a harmincas évek elején 1 hold földet vett, majd arra istállót épített, mert anyósa telkén hely hiányában nem tarthatta a lovat. Télen fuvarozott is fogatával, s egy hold földjével, lovával, kocsijával, mint kocsislovas ember már kiemelkedett a nincstelenek közül. A harmincas évek közepén, felesége, majd ő jussolt egy-egy hold szántót, s ez lehetővé tette másik ló megvételét, majd pedig a fogat a feles szántó bérlését. 1936-ban előbb egy évig egy gazdánál, s majd a következő évben egészen 1945-ig egy öreg gyermektelen házaspárnál kap feles szántót, 22 holdat. 1957-től a már meglévő három hold mellé darabonként vásárolgatta a saját birtokból és a feles szántóból az eladó földeket a határ különböző részein, illetve több darabban vett közel 1 kh szőlőt. A feles és saját föld műveléséhez már ő is aratót, napszámost alkalmazott, csakúgy a szőlőben is bizonyos munkát bérmunkában végeztetett. Maga már aratást, napszámos munkát nem vállalt, sőt közvetve munkaadó lett. Birtoka szerint a harmincas évek közepén még igen alacsony státusa volt a község társadalmában, mégis közel 50 holdon gazdálkodott. Ez tekintélyt, megbecsülést szerzett számára, kocsis-lovas emberként tartották számon egy idő után, s majd gazdának /kisgazdának/ minősült. Hasonló eseteket idézhetnénk a legtöbb családból, s éppen bemutathatnánk még az ellenkezőjét is, amikor a nagy erőfeszítéssel egybehozott 3-5 hold szántó, nagyjából egy hold szőlő az örökösök kezén szétesik, s 1 hold alatti életképtelen, csak a megindulást jelentő kistulajdonná válik. Egyébként a Radies család egy generációval korábban igy osztotta meg vagyonát mindkét ágon. A bemutatott családok megjárták az arató , summás , napszámos , kubikos , harmados , kocsis-lovas ember , kisgazda vagy éppen kisgazda-feles bérlő állomásokat, esetleg eljutottak a gazda szintig. Néhány évig egy-egy állapot jellemezte őket, s közben életszínvonaluk, magatartásuk alig-alig változott. Ezt jelenti voltaképpen Csépa nemes-gazda réteg alatti társadalmi tömbjének mobilitása, az egyes szintek stá42 ció jellege. Bármennyire is hangsúlyozzuk a mobilitást, a különböző szintek stáció jellegét, mégis látnunk kell, hogy bizonyos hagyományok egy-egy stációhoz kötődnek, társadalmi állapotot fejeznek ki, s egyikből a másikba való átjutás változtat az egyén magatartásán is. Jóllehet ezek finom, alig észrevehető eltérések, Csépá n mégis fel43 ismerhetők a közösség számára. Az alábbiakban ezeket vesszük vizsgálat alá.
