Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
A nemesek insurrekcióra voltak kötelezve, s ezért rendszeresen összeírták őket, felülvizsgálták, hogy esetleges felkeléskor ki tudnak-e lovas katonaként állni." A nemesség és a ló ezért összetartozott, egymást feltételezte. A ló így rangot is kifejezette Csépán az egész Tiszazugban mindig a legjelentősebb volt a lótartás, munkaállatként is inkább lovat mint ökröt tartottak. Híresek voltak a csépai lovak. Ha valakinek már lova és kocsija volt, azaz lovas-kocsis embern ek számított, társadalmi megbecsülése is megnövekedett. A volt nemesek, nagygazda sorba felemelkedett utódai ezért a lóval-kocsival is kifejezésre juttathatták rangjukat. „A legerősebb gazdák annyiban különböztek a többitől, hogy nagyatádi-kocsin jártak. A templomba sem gyalog mentek, hanem befogattak a béressel és behozatták magukat. Iáikor vége lett a misének, akkor felültek a kocsira és elmentek." „Akinek kocsija-lova volt, szépen tartotta. Olyan fényesre volt kefélve, hogy valósággal csillogott mint az arany. Templomba, vásárba, lakodalmakkor, választásoknál vagy ha Csongrádra, Szolnokra vagy Kunszentmártonba mentek, meg lehetett nézni. Úgy tartották a gyeplűt, úgy fogták az ostort, hogy öröm volt nézni." „Lakodalmakkor aztán meglátszott, hogy ki milyen nemzetségbe tartozik. Mikor egy-egy nagyobb gazda családja kivonult a rokonsággal együtt azokon a szép kocsikon, a ragyogó lovakkal, kendő rajtuk... hát az valami volt."^ A nagy famíliák , erős családok egyik gesztusa volt a közösség felé az alapitVányok tétele az egyház számára, a kereszt állítása , harangok vétele , egyáltalán az egyház megajándékozása /gyertyatartók, lobogók, terítők/. Az efféle gesztusok a család, az egész nemzetség jó hírét biztosították évtizedeken, sőt századokon át. A nagyobb nemesi vagy gazda családok kötelességüknek is tartották az egyház felemelését: „A vagyonosabb emberek állították a kereszteket, a Szt. Háromság szobrot. A feleségem édesanyjának az anyja, Kocsi Gáspárné állíttatta a temetői nagykeresztet. Aztán ezek a Czúczok a Czúcz-kereszt et. A Kanyók a Kanyó-keresztet. Ott volt a szőlő felé egy kereszt, már nincs meg, azt a Tercsyek állíttatták. A szőlőben van a Czúcz harang. Azt is az a család vette. Ezeknek a kiemelkedő családoknak illett az ilyesmire áldozás ni. Ez szép volt tőlük.Az 50 kh-as Kanyó István vásárolta a nagyharangot. Az volt a kikötése, hogy "...ingyen szóljon minden időben, minden csépainak..." Ám az egyház a nagy ünnepség után azonnal szedni kezdte érte a pénzt, csakúgy mint a másik harangért korábban. Mikor az adományozó tiltakozott, a plébános azt mondta neki: „Elhiszem István bácsi, hogy a harang a magáé volt, de mióta a toronyban van, az egyházé." Az adományozó semmit sem tehetett. Az esetről azonban ma is beszélnek, s jó emlékezetükben tartják meg a rangjához illően viselkedő adományozót. A nagyobb gazdák voltak az egyházi tanács tagjai, de a régi nagy családok elszegényedett tagjai is igényt tartottak arra, hogy nagyobb ünnepeken szerepet kapjanak a körmeneteknél, egyházi ünnepeken végzett munkáknál /úrnapi sátrak építése és díszítése, körmenetek előkészítése/. A csépa i egyháznak tett számos alapítvány hív képet ad a rang kifejezéséről, egyben a támogató nemesség gyengébb anyagi erejéről is.? 6 A közösség nemesi jellegét, a nemes családok parasztit meghaladó igényeit fejezi ki az a tény, hogy Csépá n igen korán már az 1870-es években Olvasóegylet alakult, ahová illett eljárni a magukat valamire tartó gazdáknak. Az Olvasóegylet megalakulása Csépá n igen korai, egy évtizeddel korábbi az akkor városnak számító Kunszentmárton é, s a vagyonos clbakház i közösség Olvasóegylete 1895-ben jött csak létre. ' Ez az egylet a gazdák és iparosok gyülekező helye, mégis nyitott, s nem zárja körül társadalmilag azokat, akik tagjai. Az 1906-ban alakult Gazdakör már bizonyos fokig érdekvédelmi szervezet is, s a vezető gazda családokat élesen elválasztja a falu egész társadalmától. „Volt Gazdakör, Iparoskör, Polgárikör /ezt Bagós-kör-
