Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
hogy a kútvíztől estétől reggelig megédesedett, ha ágyba raícva állni hagyták. Jobr.>~ módúak víz helyett forró tejjel készítették. Másnap reggel zsírral összekevertékj tepsibe öntötték és kemencében kisütötték. A szerdai és pénteki napokon készült, s böjtben olajjal csinálták. Leforrázott kukoricalisztből kevés zsírral vagy zzíraijával és búzaliszttel gyúrták a görhet. Pogácsa formára alakítva, esetleg kanállal kiszaggatva rakták tepsibe, forró kemencében sütötték ki. Főleg télen fogyasztották s letoárral ízesítve a gyerekek kedvence volt. A Tiszazugban általánosan, Csépá n kevésbé gyakran készítették az édesítőszer 4 / 4-3 nélküli regies süteményt, a csiramalé t. ^ Félreeső, de meleg helyen* ládában vagy deszkalapon csíráztatták a két ujjnyl vastagon elterített búzát. Minden nap meglocsolták, amikor már fölhajtotta a zöldjit . Famozsárban törték meg, újabban húsdaralón darálták. Vízben megmosva a törmelék levét használták fel. Liszttel pite sűrűségűre kavarták, tepsibe Öntve kemencében sütötték. Szomszédasszonyok a csíraztatott búza levéből vagy a kész pitéből vittek egymásnak. Csépá n nem nagyon élték , adatközlőim főleg a csongrádiak, a csongrádi Rét ben lakó tanyasiak es szentesiek táplálkozására tartották jellemzőnek. KAVART, GYÚRT, FŐTT ÉS SÜLT TÉSZTÁK Az általánosan készített különböző tésztaételek jelentós helyet foglaltak el a csépa i parasztember étrendjén, hiszen a leggyakrabban készített eledelek köze tartoztak, fogyasztásuk a bét meghatározott napjaihoz kapcsolódott. Mindig hétfői napokon főzték a krumplisgöló'din t, mely az élesztő nélkül gyúrt s vízben főzött ételek csoportjába sorolható. A sósvízben megfőzött krumplit fából készült négylábú krumplitörőn összetörték, liszttel összegyúrták, esetleg egy tojást ütöttek bele. Ha szárazgombóc nak készült, nem tettek bele tölteléket, és zöldséges levesbe rakták, egyébként lekvárral, szilvával ízesítették, pirított kenyérmorzsában megforgatták. Zsíron pirított hagymára, paprikára ráöntötték a tésztalevet, így készült a gombóc előtt fogyasztott gölődinleves . Krumplispogácsá nak, másképp hempökének mondták a zsírban kisütött, liszttel összegyúrt tört krumplit. Ugyancsak gálődin nek, gölŐdény nek nevezték a kukoricaliszt alapanyagú gombócot. Ez a korábban ismertetett kukoricás ételektől abban tér el, hogy nem forrázzák hozzá a lisztet, csak zsírral, kevés vízzel gyúrják össze. Zöldséges lében főzik ki, amelyre hagymás rántást tesznek. Szegényes ételnek számított, kapálni járó férfiemberek elemózsiája volt. Búzalisztből tojással és vízzel kavarták a kanálvert et, másképpen haluská t vagy nokedlit , amelyet kanállal forró vízbe szaggatva főztek ki. Manapság leginkább csirkepaprikás mellé adják, régebben a szombaton főzött paprikaskrumpli készült ica44 nalvertt el. A kanálvert terminológiát Kakuk Mátyás a palóc nyelvjárási sa t itos4~5 sagok köze sorolja. Általában tojás nélkül gyúrták a zöldséges levesekbe kézzel beleszaggat ott csipedett tésztát , amelyet csak frissen használtak fel. Keményebbre gyúrt tojásos formáját elreszelték. A búzaliszttel gyúrt többi levestészta közös sajátossága az, hogy egyetlen alkalomra is lehetett készíteni, de nagyobb mennyiségben megszárítva és vászonzacskóban tárolva hosszabb ideig is elállt. A levesbe való tészták üözül Csépán a csík ot, szabógallért , kockát , más néven sif lit kedvelték. 44-6 Az ünnepi és a lakodalmi étkezésből elmaradhatatlan volt a tyúkhúslevesbe főzött csiga . /3-*+* kép/
