Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Sztrinkó István: Népi építkezés Csépán

A Tiszazug legdélibb községének, Csépán

ak települési képét, építészeti gyakorlatát nagymértékben meghatározta történeti múltja és szűkebb természeti környezete. Botka János monográfiájából tudjuk, hogy a törökkor végére teljesen elpusztult, elnéptelenedett falu a 18. század elején települt újra Nógrád és Heves megyei kisnemesékkel, illetve az ország különböző területeiről érkező nem nemes lakosokkal."^" A község központja a mai templom környéke volt, ahol a nemesek házai álltak, míg a nem 2 „ , nemes lakosság a Tobanb

an települt meg. Az első betelepülök által megszállt terület közel volt a Tiszához, egy magasabb részen, védekezésül annak áradásai ellen. A község további növekedése során nem is terjeszkedett dél felé, hanem a partosabb részeket követve északkelet-északnyugati irányban. A templom környéke napjainkig megőrizte halmazos jellegét. Kanyargós utcák, közök, kisméretű, többnyire szabálytalan alakú telkek jellemzik ezt a részt. A II. József korabeli I. katonai felvétel alapján valószínű, hogy a beltelkeket szérűskertek egészítették ki,

3 ezek azonban a 19« század végére teljesen megszűntek, s ma már a legidősebbek sem emlékeztek egykori meglétükre. Halványan csupán a Csípsárb

an használt rakodó kertre emlékeztek, de a századforduló környékén már ezt sem nagyon használták. A kettős beltelkek megszűnésének közvetlen oka minden bizonnyal azok lakóházakkal történő beépítése volt. E folyamat pedig valószínű következménye annak, hogy az újratelepülést követő, viszonylag rövid idő alatt a kertségek nem gyökeresedhettek meg annyira, hogy az emlékezettel elérhető időig fennmaradtak volna.

4 Természetesen közrejátszott ebben a népesség szaporodása is, ami együttjárt a termőföldek elaprózódásával, s avval, hogy egy-egy családra kevesebb elraktározandó jutott. Még egy apró emlék maradt meg a település korai történetére. A Kanyó-rész

, Kocsi-rész

, Czucz-rész típusú helynevek valószínű, hogy az ideköltözött hadak szerinti megtelepülésről vallanak. A birtokosztódások a beltelkek osztódásával és a családok szétköltözésével is együttjárhattak, s a korábbi nagycsaládok emléke csak néhány elnevezésben őrződött meg, amelyet a mai Csépán már szinte senki sem tudott értelmezni. A község később épült részei már a tudatosabb fejlesztés jegyeit mutatják, s egyenes utcákból állanak. Ezekben általános a szalagtelek, melyeken az épületek leggyakrabban soros elrendezéssel épültek. Ha méretük megengedi, a lakó és gazdasági udvart, valamint a kertet - ez veteményes és gyümölcsös is egyben - kerítésekkel választják el egymástól. Gyakori azonban az a megoldás is, amikor a lakó és gazdasági udvar nem különül el élesen. A lakóház után, annak folytatásában következik az istálló, majd az ólak, ez utóbbiakon többször lécfalú góré emelkedik. A kerítések ma már általánosan drótból vagy beton alapra készült vasrácsból vannak. A századforduló idején a deszka- és léckerítések gyakoribbak voltak, sőt rőzse, kukoricaszár és nádkerítésekre is emlékeztek még. A deszkakerítések megjelenésében nagy szerepük volt a kiskapuk oszlopainak, de mára ezekből már hírmondó sem maradt, s csupán egy korábbi közlésből következtethetünk formáikra. /1. ábra/ A halmazos rész szabálytalan telkein egységes rendező elvet az épületek elhelyezésében nem figyelhettünk meg, gyakran még a ház is möggel épült

, azaz a hátsó frontjával néz az utcára. Közös vonásuk azonban ezeknek a telkeknek, hogy egy kis veteményeskertet igyekeztek leválasztani belőlük. Csépa 18. századi építő gyakorlatára nincs ugyan konkrét adatunk, de valószínű, hogy nem sokban tért el a környék, a Tiszazug többi, szintén ez idő tájt újranépesülő falujáétól. Elsősorban a környezet nyújtotta, könnyen, olcsón megszerezhető anyagokat hasznosították. Az 1728. évi összeírásból megtudjuk, hogy a szolnoki Tisza-tájon "...ha valaki bárhol házhelyet szerez, arra nádból és sárból tapasztott házát, kunyhóját bátran megépítheti..." 1733-ban még a tiszainoka

i templom is ta-