Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
ebben a vonatkozásban is. A cserearányt napi áron számították, volt rá eset, hogy nem is búzát, banem lisztet kínáltak az almáért, s ezt szivesebben is vették az eladók, mert a liszttel már nem kellett bajlódni. Az ilyenfajta cserekereskedelemre 37 is főleg a háborús évekből emlékeznek. ' A gyümölccsel maguk a gazdák is fuvaroztak. Elvitték Békésszentandrás , Gyoma, Dévaványa felé, de Kunhegyes re, Orosházá ra, Szarvas ra is. Ezeken a helyeken általában piacon árultak. Volt olyan gazda, aki egy nyáron négyszer-ötször is elment az almával, például Szarvas ra. Kecskemét re is hordtak be gyümölcsöt, de ott többnyire nem a piacon árulták, hanem nagykereskedőnek adták tovább. A gyümölcsért helybe jöttek a kofák a szőlőbe, itt megvették és maguk szállították el. Ezek az év nagy részében kint is laktak a szőlőben, s csak amikor már 38 az őszi gyümölcsök is beértek, akkor mentek haza. A legnagyobb mennyiséget szilvából vitték el, de kapós volt a tükör alma is. A felvásárolt szilvát kosarakba rakták. , t A kosárba felül a tetejin úgy körbe gyuggattak papírt, oszt úgy még öntöttek bele szilvát, zsákkal leborították, oszt úgy zsákvarrótűvel levarrták, oszt így szállították Kecskemét re."^ Az így felvásárolt gyümölcs legnagyobb része Kecskemét re került, de jutott belőle Kuns z e nt márt o n b a is. /31-32. kép/ Az előzőekben említett kijáró kofák on kívül járták a szőlőt az úgynevezett klskofák vagy gyalogkofák . Ezek hárman-négyen fogadtak egy kocsit, fuvarost és az vitte el őket a piacokra, eljártak Törökszentmiklós felé, Mesterszállás ra, Öcsöd re, Szarvas ra, Békésszentandrás ra és a szentesi tanyákra is. Piaci napok előtt, hétfőn, csütörtökön és szombaton jöttek Öcsöd , Mezőtúr és Szarvas felől a kofák a szőlőbe. Állandó helyeik voltak és a gazdák odahordták a gyümölcsöt nekik. /5« térkép/ Kádak, hordók A szőlőtermeléshez szükséges kádakat, hordókat a gazdák a faluban is beszerezhették. Csépá n több kádár mester is dolgozott, Kuns ze nt márt onb an is voltak mesterek, ott is vettek, de többnyire a vásárokban szerezték be a szükséges holmikat. A cs épai vásárokra vidékiek is hoztak kádakat, hordókat. Emlékeznek olyan esetre is, hogy voltak, akik mustot vásároltak fel és azért cserébe hagyták a hordót. 4 ^ /33-36. kép/ Szőlőkötözök A szegényebb családok számára a szőlőműveléshez kötődő jelentős kiegészítő foglalkozás volt télen a szőlökötözők készítése ós árusítása, ősszel hajasán törték le a kukoricát, télen lefosztották és ekkor fontak belőle szőlőkötözőt. A kötözőket százas csomókba rakták, tíz csomó volt ezen felül összekötve. A szőlőkben általában nagy mennyiségre volt szükség. Egy hold szőlőhöz is 8000 darab, de olyan gazda is volt, aki 20-30 ezret is megvett egyszerre. Piacon, vásárban is árulták, de Inkább házakhoz jártak vele. A faluban tudták, hogy kinek van nagyobb szőlője, kinek kell, és oda vitték, de a szőlőket is járták vele. Elmentek a szőlőbe Tiszakürt , Tiszakécske irányába, beszóltak a házakhoz is, hogy nem vesznek-e. Többnyire, ha nem is vettek, elirányították őket olyan helyre, ahol szükség volt rá. A szőlőkötöző árusok eljutottak Tíszakürt ön s Tiszakécské n kívül Tiszainoká ra, Tiszasas ra, Csongrád ra, Kunszentmártonb a is. Voltak olyan vállalkozók, akik egész télen kötöző vásárlással foglalkoztak. 1 1 h
