Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai

esetről is, hogy akik Békés felől jöttek ide borért, azok közül is volt, aki bú­zával fizetett, nem pénzzel. A közvetlen termékcserét azonban ma már többnyire csak az ínséges időkkel kapcsolatban - az 1919-es nagy árvíz után - emlegetik. Ekkor egy gazda két hektó borért 18 q búzát hozott haza Szarvas ról. Ezek a té­nyek azonban egyértelműen korábbi eleven gyakorlatra utalnak. Általános gyakorlat volt az is, hogy Öcsöd , Szarvas , Békéscsaba és Gyoma felől, de Mezőtúr s Karcag környékéről is eljöttek ide kocsmárosok kocsival, s megvettek és elszállítottak több hordó bort.^ Az 1920-as, 1930-as években a bor értékesítésének figyelmet érdemlő gya­korlata alakult ki e vidéken: a borhordás . Ezt folytatták a szőlős gazdák is, de voltak olyan szegényebb emberek, akik a sajátjukon kívül mások borát is felvá­sárolták vagy bizományba átvették, s elfuvarozták távolabbi vidékekre. A bor­hordás általános útvonala a feketefőd volt. Többnyire a téli időszakban, amikor mezőgazdasági munka alig volt, indul­tak útnak. Nagyobb ünnepek, karácsony, újév, farsang, háromnapok vagy jelesebb névnapok előtt mentek. Amikor valahova megérkeztek, akkor a községházán kellett jelentkezni, ott a borbíró megmérte a mennyiséget és utána a piacon vagy egy ki­jelölt helyen házaknál árulhatták. Sok helyen a jelentkezés után ki is dobolták, hogy bor van eladó. Ilyen alkalmakkor általában a szállásért is borral fizettek. Egy-egy út egy-két, sőt néha három hétig is eltartott, két út között a rendsze­res borhordók általában csak egy hetet töltöttek otthon. Gyakran mentek olyan helyekre, ahol már várták őket. Előfordult az is, hogy előre szóltak, hogy la­kodalomra vagy disznótorra hozzanak bort. Eladó és vevő között ez a fajta érté­kesítési mód intenzívebb, szorosabb, tartósabb kapcsolatot eredményezett. Töb­ben a megszokott, bevált helyekre jártak vissza még évek múlva is. Tudnak olyan esetről is, hogy a borhordással rendszeresen foglalkozó em­ber arról a vidékről, Körösladány ból hozott asszonyt. A borhordás céljára kialakult egy külön alkalmatosság, a borhordó kocsi , vagy borfás kocsi , nyújtott kocsi . Egy parasztkocsira legfeljebb két hordót tud­tak feltenni, s ebben 4-5 hektó bornál több nem fért el. A gazdák vagy a fuvaro­sok a hordót ilyenkor rőzse közé rakták, az így erősen tartotta és nem lötyögött. A borfás kocsit télen hosszabb utakra nemigen használták, ez főleg a nagykereske­dők számára történő fuvarozás céljait szolgálta. A borfás kocsin három hordó is elfért és 18-20 hektó bort vagy mustot szállítottak vele.^*" A borhordás általános irányán túl több falunevet is említenek, ahova rend­szeresen történt borfuvarozás. Jártak Mezőtúr ra. Körösladány ra. Szarvas ra. Kon­doros ra, Gyomá ra, Dévavanyá ra. Gyulá ra, Gerendás ra. Gsorvás ra, Békéscsabá ra. Bé­késszentandrás ra, Nagyszénás ra, Szeghalom ra, Csanádapácá ra. Orosházá ra. /4. tér­kép/ Az Alsó-Tiszazug falvai közül Csépá n folyt a legnagyobb arányú bortermelés, bor és gyümölcs értékesítés. A környező helyek lakossága is tudta ezt, s gyakran fölkerekedtek és elmentek Csépá ra gyümölcsért vagy borért.^ Gyümölcs értékesítés A szőlő- és gyümölcstermelés szorosan összekapcsolódik azért is, mert a gyümölcsfák 80 %-a a szőlők között található.^ A gyümölcskereskedelem iránya bizonyos vonatkozásban megegyezik a borhordás irányával. A feketeföldiekkel , főleg szarvas iakkal folytattak cserekereskedelmet

Next

/
Thumbnails
Contents