Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
SZŐLŐ ÉS GYÜMÖLCS ÉRTÉKESÍTÉS A tiszazugi szőlőkultúrának nagy múltja van. Az Alsó-Tiszazugban már a 15. században kialakult a szőlőtermelés. A török korban ez jelentősen visszaesett, bár például Tiszasas lakói falujuk elhagyása után is visszajártak szőlőjüket művelni. A 18. század közepén számos tiszazugi faluban megindult a telepítés. Felismerték, hogy a táj futóhomokjának megkötésére legalkalmasabb a szőlő. A csépa i szőlőművelésre utaló első adat 1747-ből származik, a Csépa és Tiszasas közötti határmérés 27 leírásakor említik a Csépai Szőlőket . ' A múlt század közepén Fényes Elek a megye mezőgazdaságának ismertetésekor 28 Kiemeli a csépa i, a várkonyi és a szelevény i szőlőskerteket. Később, a filoxéra veszedelem után /1875-1900/ vett újabb lendületet a telepítés. A filoxérával szemben immunis homoki szőlőkultúra felvirágzásának időszaka ez. A szűk határ az Alsó-Tiszazug népét még inkább a szőlőhöz kötötte. Különösen így volt ez Csépán , ahol 1895-ben a határ 6,2 %-a volt szőlő. Ez magasabb az országos és a tiszazugi átlagnál is. A környező falvak elszegényedett népe faluszerű településeket hozott létre a homokon, s egy összefüggő nagy homoki szőlő4 29 terület alakult így ki. J A szőlő közé természetesen már a kezdeti időszakban is telepítettek gyümölcsöt. Méreteiben legnagyobb arányú a szilva termelés volt, de termett alma, körte, őszibarack és cseresznye is. Az értékesítés szempontjából tehát külön figyelmet kell fordítani nemcsak a szőlő és a bor, de a különféle gyümölcsök értékesítésére is. Bor értékesítés A bor értékesítése többféle módon történt. Kunszentmártonb an több nagykereskedő is volt, a termés zömét ide szállították. Egy Rósunberg /Rosenberg/ és egy Svaiger /Schweiger/ nevű kereskedőt említenek, akiknek kocsiszámra hordták a bort és a mustot Csépá ról. Voltak állandó fuvarosaik, akik naponta kétszer is fordultak ősszel s hordták be a pincészetbe a mustot, télen pedig a bort. Rajtuk kívül voltak kisebb magánkereskedők, akik szintén felvásárolták a bort. Ezek nem személyesen intézkedtek, hanem borcenzár jaik voltak és azok hajtották föl nekik az árut. A kereskedő legfeljebb akkor jött ki, ha fizetésre került a sor, s maga szállíttatta el a bort. Az ilyen kereskedők főleg borral foglalkoztak, esetleg ősszel musttal. Borcenzár ok működtek a tiszakürt i szőlőben, Tiszasas on és Csépán is.^ A nagykereskedőknek, borcenzároknak a gazdák egy tételben nagyobb mennyiségű bort vagy mustot adtak el, s az ezen felül maradó felesleget kisebb tételekben, több csatornán át, változatos módon és nem egyszerre értékesítették.^ 1 /30. kép/ Az Alföld keleti részeihez a Tiszazug az első olyan közeleső táj, ahol nagyobb mennyiségű bor és gyümölcs olcsón beszerezhető. Ezért még Mezőtúr , Szarvas , sőt Debrecen környékéről is jártak ide az olcsó homoki borokért.^ A bor és a gyümölcs értékesítésének iránya az alföldi nagy gabonatermesztő körzetek felé mutat. Az eltérő adottságú tájak termékeinek kicserélése több formában is megvalósult. Volt közlekedés mindkét irányból. Az emlékezetben megtalálhatóak a közvetlen termékcsere nyomai is. Ha a csép ai gazdák Szarvas felé, s Békés megyébe elvitték a bort, ott gyakran búzával fizettek érte. Tudnak olyan
