Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
Ruhaneműt legérdemesebb volt a csongrád i, a tiszakécske i és a kunszentmárton i vásárokon venni, mert ide több pest i árus is eljött. /1, térkép/ A vásárra járást nagyban befolyásolták a közlekedési lehetőségek. Tiszakécskére azért is jártak sokan, mert Tiszainokán ál volt átkelőhely a Tiszán, Alpárra is jártak vásárba, mert oda is könnyen át lehetett menni, Tiszasas nál volt komp. Csongrá dnál nyáron volt híd, télen pedig fölhizlalták a jeget, s így biztonságosan lehetett átkelni, néha még szekerekkel is. A vásárok az adás-vételen túl mindig a hétköznapoktól elütő, ünnepi alkalmat is jelentenek. A színes vásári forgatag elengedhetetlen tartozékai voltak a lacikonyhák, a sütögető sátrak. Az ilyen sátrakban muzsikáltak is, volt olyan vásár, hogy három-négy sátorban muzsikáltak. A gazdák itt ihatták meg alku után az áldomást. /21-27« kép/ A környék vásárainak jellegzetes figurái voltak a zsidó kalendárium árusok. A következő szöveg kíséretében kínálták portékájukat: „Azt is kiabálta, hogy fele csicsás, fele rózsás, meg hogy álmos könyvet a mamának, nótás könyvet a papának, 12 szakács könyvet a nagylánynak, rózsás levelet a babájának." Csépán 1873 óta, a községi élet átszervezése óta tartanak piacokat. 1 ^ Galgóczi Károly szerint a piacok és hetivásárok tartása nagyobb részt csak „vidéki megszokáson" alapszik. Nincs tájékoztató összegzés róluk, de számukat háromszázon 14 > felülinek becsüli. Mindig szerdán, pénteken es vasárnap tartottak a piacokat, a vasárnapi különösen mindig nagy piac volt, de általában jó piac volt a csépa i, mert a környékből sokfelől bejártak ide adni-venni. A szomszédos falvakban, Tiszaug on és Tiszasas on nem volt piac, onnan is idejártak. A szőlőkből, a szelevény i és a csongrád i rétből is jöttek. A szőlőbeliek általában szőlőt, gyümölcsöt s baromfit hoztak eladni, a rétbeliek pedig tejhasznot, túrót, tejfölt, vajat. 1-' Bolgár kertészek is gyakran megjelentek a csépa i piacokon. Emlékeznek egy öregemberre, akinek a kuns zent márt oni határban volt kertészete, és járt a csépa i piacra. Jöttek Szentes ről, Csongrád ról, Lakitelek ről is. A dinnyeszezonban több szekérrel is árulták itt a dinnyét, főleg KerekdombTS ról, Tiszakécske felől a Sárszögb ől hozták. Kerekdomb ról káposztát is hoztak. /28. kép/ A csépa i asszonyok rendszeresen árultak a piacon házi kenyeret. Általában a szombati sütésből egy kenyeret félretettek, s ezt kivitték a vasárnapi piacra. Nagyon kapós volt a kerek házikenyér ? főleg a muzsikás cigányok és a szegényebb emberek vették, akik nem sütöttek. A piacozás hagyományosan az asszonyok foglalatosság! körébe tartozik, az ebből szerzett bevételt is ők kezelik. /29. kép/ A háztartás szükségleteit s a család ruházkodását tudják belőle fedezni. Bár Csépá n mindig jó piacok voltak, a nagyobb bevétel érdekében eljártak innen is az asszonyok a környék városiasabb településeire, Csongrád ra és Kunszentmártón ba. Eőleg baromfit és tojást vittek eladni ezekre a helyekre, ha kisebb mennyiséggel mentek, gyalog tették meg az utat. usszel a hízott kacsát, libát kocsival vitték be eladni. A kunszentmárt oni piacra azért is bementek, hogy „Öcsödi fajta" libát vegyenek. Ezt árulták a szentmártoniak, de főleg az ö c sö d iek, azok is idehozták eladni. /2. térkép/ Baromfi értékesítés A baromfi értékesítés egyébként külön fejezetet is érdemel, mert nem csupán
