Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához
A lisztesládát helybeli vagy gyöngyösi asztalos készítette. Belseje két részre van osztva, a gyúrólisztnek és kenyérlisztnèk. Fedelét gyúrótáblaként is használták. Gyakran a konyhában helyezték el. Disznóölés után a sózóteknöben besózott húst, szalonnát a kamrában tartották. A füstölt húsokat a kamrában egy rúdra vagy a padlásra akasztották fel. Külön meg kell emlékeznünk egy rendkívül régi tárolásra szolgáló bútordarabról, az élésládáxól. (III. tábla 3. ábra) Már csak néhány házban található, hosszú pad formájú, felnyitható tetejű asztalos munka. Gyöngyösön csináltatták. A belseje két-három rekeszre van osztva, kenyeret, szalonnát, száraztésztát, zsírt tartottak benne. Ha nagyobb mennyiségben előre gyúrtak tésztát (csiga, laska, kockatészta), tüll zacskóba téve a kamrában egy szögre akasztották. A gabonafélék közül csak a búzát tárolták a kamrában, nagy méretű ácsolt ládában, szuszékban A zabot, árpát a padláson, zsákokban vagy földre öntve tartották. A szemes termények (bab, borsó, lencse) tartására egy kivájt tök (VI. tábla 5. ábra) vagy használaton kívüli cserépedény illetve szakajtó szolgált a padláson. Krumplit, zöldséget csak akkor tettek a kamrába, ha nem volt az udvaron külön erre a célra szolgáló zöldséges verem, vagy nem akarták a borospincébe, homok alá rakni. A káposztás kád mellett tartották kétfülű vászonfazékban a savanyúságokat ''uborka, paprika) és szilkében (II. tábla 1—2. ábra) a lekvárt. A kenyérsütés után a kemencében megaszalt almát, körtét, szilvát, egy tiszta vederben vagy vászonzacskóban a padlásra helyezték. A kénnel megfüstölt szőlőt a padlásra akasztgatták egy rúdra, a diót a padlás földjére öntötték. Gyakori jelenség, hogy meghibásodott, vagy eredeti funkciójában már nem használatos eszközöket valamilyen formában hasznosítanak. Például: a berakott tűzhelyek megjelenésével az addig főzésre szolgáló cserépfazekakat termény tárolásra használják. A tejfeldolgozás megszűnésével a köpülőben uborkát savanyítanak. A csorba tányérból, szilkéből, csirkeitató lesz, hasonlóan avasserpenyőből is. A zománcozott víztartóedények megjelenésével a favödör aszalt gyümölccsel tele, felkerül a padlásra. Az üstben meszet oltanak. VIII. Piacozás, vásár szerepe. Mint az előzőekben is láttuk, a közelben lévő város, Gyöngyös szerepe rendkívül jelentős. Egyrészt itt, a piacon értékesítették a szőlőt, gyümölcsöt, tojást, baromfit, tejtermékeket, békacombot. Másrészt a háztartási eszközöket, faárut, sütő-főző edényeket, az alkalmi vándorárusoktól beszerzett anyagokat leszámítva, zömében itt szerezték be. Meghatározó volt a város szerepe a munkalehetőség biztosítása szempontjából is. Nagyon sok leány bejárt Gyöngyösre szolgálni. Gyakran lett belőlük szakácsnő is, sok új ételt megtanultak, s visszatérve Visontára, jelentős szerepet játszottak az ízlés, és ételkészítési módok megváltoztatásában. IX. Összefoglalás. Visonta az észak-magyarországi táplálkozási tájba tartozik. Erről a területről részletesen monografikus igényű táplálkozási leírás eddig még nem jelent meg. Az elszórtan megjelenő tanulmányok csak egy-egy rész bemutatására, feltárására vállalkoznak. 1 5 A kutatás problémáit, az eddigi eredményeket és feladatokat Kisbán Eszter foglalta össze a Palóc Kutatás Módszertani Közleményei című sorozat első kötetében (Módszerek és feladatok).
