Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Kapros Márta: Naptári ünnepek a visontai néphagyományban

közben. A lányos házaknál még este lefekvés előtt — ha egy általán lefeküdtek — az asszony szépen megterítette a konyhában az asztalt. Odakészítette tálon a sonkát, kolbászt, szalonnát, főtt tojást, mellé kalácsot meg bort, pálinkát. Öntözködés után a legények maguktól leültek az asztalhoz, a lány kínálta őket. Legtöbbször nem vettek semmit csak ittak, de a gazdasszony azért al - v legén}' éppen jött, annyi tál kocsonyát hozott ki gyorsan a kamrából, Miha mégis megéheznek. Oda volt téve az asztalra egy tányér a pirostojásokkal, de a legények ebbc\ lemigen vettek. Ai ma adt akisebbeknek. Sokáig nem időztek, elköszöntek, énekelve mentek a következő helyre. Volt rá eset, hogy ha már az a legény járt, aki a lánynak tetszeti, utána bezártál, az ajtót: „Ki győzte vóna azt mindet? ! Csak mindig húzgálni le a vizes ruhát!" Más 1: y szívesen fogadta volna őket, de „aki nem volt kapós", oda nem mentek. Reggelre • eztek a legények az öntözködéssel, legtöbbjük hazament kicsit aludni, hogy a délutáni mulatságra friss legyen. Reggel mindenki ment a misére, majd hazaérvén a gazda egy főtt tojást annyi fele vágott, ahány családtag volt és megették. Ezzel szimbolikusan a család összetartozását biztosították. Kora reggel, de jobban csak a mise után indultak az iskoh^ lük öntözködni. Ennél kisebbek csak az utóbbi 10—20 évben mennek. Míg a legények öncözködése az udvarlással függött össze, a kisfiúk az adomány miatt jártak. Ők már csk a leánykák kezefejére öntöttek egy kis vizet a bádogból, amiért pirostojást, a karácsony' köszöntőkéhez hasonló tubut kaptak és pénzt. 10—50 krajcárt kapott egy, de rokon gyereknek volt rá eset, hogy 5-10 pengőt is adtak, különösen a keresztanyjáéknál. Ők hárman-négyen mentek együtt, de az adomány most nem közös volt, mindegyik maga tette el a zsebébe. Sokszor már nem is vettek a tojásból, kalácsból, mert nem volt hova tenniük. A szagos vízzel történő öntözködés csak a második világháború előtt kezdett elterjedni. A húsvéti bál a farsangihoz hasonló módon zajlott le. Délután 5 órától éjfélig tartott. Ide is a lányok egyik része a szeretőjével ment, de most nem vették olyan szigorúan, jöhettek a lányok magukban is. Akiket nem vitt el legény, egymással táncoltak. A húsvétot követő kedd neve Visontán is VÍZBEHÁNYÓ KEDD volt. Ilyenkor a lányok résen voltak, s ha csak tehették, váratlanul odaloccsantottak egy vödör vizet az őket megöntöző legényekre. A kislányok rokonságon belül elmentek visszaadni az öntözködést, s nekik is adtak tubut, süteményt. A lányok öntözködésének azonban nem volt kötött rendje, alkalomszerű volt inkább, célja a „kölcsön visszaadása" volt. Farsang és nagyböjt ideje alatt egymást követik az olyan jeles napok, amelyek az időjáráshoz fűződnek, illetve a kezdődő mezőgazdasági munkákkal állnak kapcsolatban. Visontán is megtaláljuk az általánosan ismert hiedelmet, mely szerint ha DOROTTYA napján (febr. 6.) hideg, fagyos idő van, JULIANNA (febr. 16.) körül enyhülni fog, illetve fordítva. Amilyen napra esik a héten ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER (febr. 22.), ilyen napokon nem tanácsos a későbbiekben vetni, mert „üszögös lesz a termés". Ha MÁTYÁS (febr. 24.) éjszakáján fagy, 40 napig erős fagyra lehet számítani. A GERGELY-napi (márc. 12.) hóesésre szokták mondani: „Gergely rázza a szakállát." JÓZSEF-nap (márc. 19.) már a jó idő kezdetét jelenti. Ilyenkor eresztik ki a méheket. Április 10-ét itt is SZÁZNAPnak nevezik, s a dinnye ültetésének megkezdése fűződik hozzá. A SZENT GYÖRGY-nap (ápr. 24.) előtti mennydörgés sok esőt, jégesőt jelent. Ezzel szoros kapcsolatban áll az a hiedelem, mely szerint ahány nappal Szent György előtt megdördül az ég, annyi forinttal lesz magasabb a búza ára. Ha erre az időre már akkora a vetés, hogy a varjú nem látszik ki belőle, ez jó termésre utal. A legidősebbek szerint Szent György-napon kell fogni egy gyíkot, és ha azt meghúzgálják a nyakukon, védve lesznek a torokbetegségektől. Szent György napja tulajdonképpen a tavasz kezdete. Ilyenkor hajtják ki először az állatokat. Hajnalban a gazda megkereste a virágvasárnapi