Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Kapros Márta: Naptári ünnepek a visontai néphagyományban

legidősebbek szerint csak száraz kenyeret lehetett enni és vizet rá. Húst kizárólag vasárnap főztek, de feketevasárnaptól már akkor sem. A böjti étkezés révén fennmaradt néhány régi ételféle, amiket egyébként már nem fogyasztanak. Az 1880-as években született legidősebb asszonyok sem főzték már, csak gyermekkorukból emlékeznek a korpából készített ciberére. A görhe kukoricalisztből sütött pogácsaféle volt, amit kevés cukorral elkevert túróval, máskor párolt répával vagy lekvárral töltöttek meg. A málé felerészt búza-, felerészt kukoricalisztből készült sütemény volt, amit egy hétig is tartottak az asztalfiókban, szekrényben, papírba csavarva: „Még jobb is vót ha állt, mer' megizzadt, cukrot eresztett magának." Krumpliból is többféle ételt készítettek. Olajban hagymát pirítottak, megszórták paprikával, ebbe forgatták bele a karikára vágott főt krumplit. Máskor hajában sült krumplit szétvágtak, megsózták, egy kis meleg olajat öntöttek rá és úgy ették. Főétel volt például az olajjal meghintett, hagymával összekevert savanyúkáposzta is, amit csak egy kis sóval ízesítettek. — „Böjtben mindenki csak barna ruhában járt", ami nem a színt, hanem a sötét árnyalatot jelentette náluk, lehetett valóban barna, vagy sötétkék, fekete. Ez minden korosztályra vonatkozott, még a lányok szalagja is sötét színű volt. VIRÁGVASÁRNAP vettek fel először tarka ruhát. Ilyenkor mindenki vitt néhány szál fűzfabarkát a templomba szenteltetni. Hazaérve egyet beszúrtak az ereszbe, hogy ezzel a villámtól, tűzvésztől megóvják a házat. A többit eltették, s ha vihar volt, egy-egy ágat meggyújtottak belőle, hogy a villám ne csapjon a házba. Ezen a napon a böjti töltött káposzta volt a hagyományos étel. Tölteléknek száraz zsemlét áztattak meg vízben, sóval, borssal, paprikával ízesítették. Különben ugyanúgy készítették el, mint máskor, csak természetesen olajjal. Már a virágvasárnap előtti ún. VIRÁGHÉTen megkezdődtek a húsvéti előkészületek. Ha az idő megengedte, legtöbb háznál ilyenkor végeztek a nagytakarítással, meszeléssel. Alaposan rendbeszedték nemcsak a házat, hanem az udvart, istállót, ólakat is. A nagymosásra szintén igyekeztek sort keríteni. NAGYHÉT elején a határban végezték el a legfontosabb tennivalókat, hogy ünnep alatt nyugodtan legyenek. A munkák természetesen mindig az időjárástól függtek, kivétel a krumpli ültetése, amit mindenképpen tanácsos volt ezen a héten végezni, bármilyen korán is volt húsvét, mert akkor szép, egészséges, nagyszemű krumplijuk lesz. A munkák mellett azért az asszonyok minden nap elmentek a templomba, s péntektől már a férfiak is. NAGYPÉNTEKre virradó éjjel a patak vizének varázserőt tulajdonítottak. Napfelkelte előtt a gazdasszony felverte a házat, s mindenki egy szál ingben szaladt a patakra mosakodni, mert akkor egészségesek lesznek. Közben kiabálták: „Nagypénteken mossa holló a fiát!" Még a két világháború között is élt a szokás, csak később a felnőttek már a gyerekek által felhozott vízben mosakodtak meg a konyhában. A lányok különös igyekezettel vettek részt a szokásban, mert úgy vélték, a nagypéntek hajnali patakvíztől elmúlik arcukról a szeplő, pattanás. Ha pedig a patak medrén végigmennek a fűzfák alatt és közben fésülködnek, dús, hosszú lesz a hajuk. - A lovakat is levitték. Valamelyik fiú ráült, végighajtotta a patakon, apja pedig lapáttal hányta az állatra a vizet. így a lovak is egészségesek lesznek. Az asszonyok a patakról felhozott vízből öntöttek a csirkeitatóba, hogy ne érje a baromfit dögvész. A nagypénteki esőnek is jelentősége volt a hagyomány szerint, erre vonatkozóan azonban megoszlanak a vélemények. A többség azt állítja, hogy „ez olyan, mintha kén esne, mintha annyi méreg esne a földre, ahány csepp eső leesik". Mások jó termést jósolnak belőle. A legöregebbek emlékeznek rá, hogy nagypéntek hajnalán szedték a boszorkányok a réten a harmatot. Ezen a napon már tilos volt a kenyérsütés, aki pedig ilyenkor mosott ruhát vett magára, a villám sújtja agyon. Főzésre nem vonatkozott a