Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

hogy szinte helyi építőanyagnak minősül. Ennek tulajdonítható, hogy a XIX. század elején parasztházban is megjelenik a kő falazat (Sport u. 32. sz.), de nem válik gyakorivá, inkább csak a módosabb gazdák élnek vele. Nagyobb mértékben csak 1950 után alkalmazták, de akkor is más anyagokkal együtt. A kőépítkezésnek olyan általánossága, 3milyen a kőbányákkal rendelkező falvakban ismeretes (Abasár, Gyöngyössolymos), itt nem következett be. A parasztházak és udvarok azonban más módon, kisebb funkcióval mégis hasznosították a közelben bányászott követ. A pincék ismertetésekor hangsúlyoztuk a kőburkolat szerepét a pincék mállékony anyaga miatt. Valószínű, hogy a nemesek példáját a telkes jobbágyok is követték még akkor, amikor szó sem volt kőházak építéséről. A múlt század derekán mindenesetre megjelenik a kő ablakkeret (45. ábra), a kő kerítés-, és kapuoszlop, a kútkáva. Mindezeket Abasáron, veres kőből a bányában faragták ki, s készen szállították a megrendelő házához. A múlt század végén ámbitusoszlopokat is faragtak, de ezekből egyetlen példány sem maradt ránk. 41. Borospince az Árpád u. 1. sz. ház udvarán. A falazat anyagairól, azok alkalmazásának mértékéről két statisztikai felmérés alapján tudunk összesítést adni. 1910-ben a 245 lakóház fele vályogból vagy sárból készült, a házak mintegy harmada ugyancsak föld falazatú volt, de kő, esetleg tégla alappal, egyötöde pedig kőből. 1970-ben az alapozás nélküli, földfalú házak az összesnek már csak 5 százalékát teszik ki, a kő alappal épített földfalú házak azonban még mindig magas százalékban állnak, ilyen a házak mintegy fele. Jelentékenyen emelkedett hatvan év alatt a kő és a beton épületek száma, ez kb. 36 százalék, s bár a statisztika ezeket együtt kezeli, ez alatt inkább kő, mint beton falakat kell értenünk. Kisebb jelentőségű a tégla és az öntött falazatok száma, de figyelemre méltó, hogy 1970-re már ezek is megjelennek Visonta építkezésében. Ezek a statisztikai adatok híven tükrözik azt a fejlődést, ami az elmúlt hatvan év alatt Visonta anyagi kultúrájában lezajlott. Hozzátehetjük, hogy a fejlődés hangsúlyosabb szakasza 1945 után következett be, bár a rendelkezésünkre álló adatokból ez közvetlenül nem mutatható ki. A lakóházak számában jelentős az emelkedés, mert az 1910. évi 245 ház mellé az 1930-as évekig 78 ház, majd 1970-ig még 116 ház épült, - de a fejlődés valódi ütemét a technikai feltételek javulása fejezi ki. Az 1945. évi földosztás után épült és korszerűsített ház — együttesen jóval több, mint 116 — anyagát, felszereltségét tekintve kényelmesebb, egészségesebb a korábbinál. Amikor a statisztikusok az összes lakószoba számához viszonyítva, annak mintegy negyven százalékát vertföldes padlójúnak mutatják ki, ezzel felmérik a haladást is: a hatvan százalék korszerű lakószoba főleg az 1945. utáni műszaki fejlődés eredménye.