Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

fala közvetlenül a földbe épült, nem alkalmaztak itt talpfát, mint fában gazdagabb területeken. A Sport utca 8. számú házról bontásakor derült ki, hogy fala fonás volt, csak az elejét javították vályoggal. A fal vázát a koszorúgerendákat tartó ágasfák és oszlopok képezték, mindegyik vége földbe ásva. Az oszlopok a födém általgerendáit tartották, s ezekkel csapolás erősítette össze. A függőleges tartók közét nyárfa- és fűzfavesszővel fonták be, „úgy befonták, mint a kast" — mondják. Végül a fonott falat törekes sárral tapasztották be kívül-belül. A fonott házak esetében nem volt ritka, hogy a földpadlót kb. 20 centiméterrel lemélyítették az udvar szintjéhez viszonyítva. Bármilyen általánosnak is tekintjük a sövényház használatát, a XVIII. században a földfalazat valamilyen formájának is volt létjogosultsága. Erre utal az 1730. évi adat a nemesi kúriáról, de a népesség nagyobb mértékű növekedése, az új építkezések feltétlenül az anyag — még az olyan igénytelen anyag, mint a vessző és a karó vagy oszlop — elégtelenségét idézhette elő. A föld mint anyag, mindig és mindenütt rendelkezésre állt. A hagyomány a döngölt fal használatáról tudósít ebben a korban és csak 1870. körül váltotta fel azt a vályog. A visontai épületeken végzett megfigyeléseink megerősítik ezt az állítást, de azzal a fenntartással, hogy kivételesen a vályog használata előbb is gyakorlat volt. Ezt bizonyítja a Sport utca 38. számú ház, amely a század elejére datálható, falazata mégis vályog. A XIX. század utolsó negyedétől 1950-ig a vályog építkezés volt általános, de kővel és egyéb anyagokkal kombinálva még később is alkalmazták. A fonott és a föld falazat erősen igényelte a tapasztást és a tapasztassál együttjáró mázolást, vagy meszelést. A múlt században vakolás helyett tapasztottak, „simítottak", vagyis a Balla-part alatti sárga földet törték meg, keverték lóganajjal, vizezték és ezzel az anyaggal vonták be a falazatot. A tapasztásra még egy felső réteg került, a mázolás, amit a használatnak, időjárásnak erősebben kitett helyeken hetenként megújítottak. Minden szombaton a sárga földből és marhatrágyából kevert híg sárral újra mázolták a ház földjét és a falak alját. Meszet a Bükk hegységből hordtak ide, bükkzsérci meszesek jártak, sőt járnak még ma is, akik régebben terményért — búza, abrak, takarmány —, most pénzért árulnak. Láttuk, hogy a közép és nagybirtokosok építkezése már a XVIII. század derekától alkalmazta a követ. A kő Abasáron és Pálosveresmarton volt beszerezhető, annyira közel, 38. Ternác udvari homlokzata, Petőfi u. 24. sz.