Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai
31. A Petőfi u. 106. sz. alatti malom. Belső terük nagy részét a kemence teste foglalja el, de feltételezhető, hogy valamikor a tűzhely jóval kisebb méretű volt, vagy az is, hogy a földön raktak szabadtüzet. (35-36. ábra) A búzás, vagy éléskamra anyaga, formája és elhelyezése Visontán több változatban figyelhető meg, s ezek a típusok mindig a társadalmi-vagyoni helyzettel, az udvar méreteivel függnek össze. A kamra legfejlettebb formája az udvar egyik, a lakóháztól távolabb, többnyire szemben fekvő részén, különállóan épült. Visontán ez a kamra gyakran egy fedél alá került a borházzal és alatta pince is húzódik. Eredetileg csak a borház neve volt „ternác", de ez egész épületre átment, s annak ellenére, hogy a kamra is benne van, az építménynek ternác a neve. Ilyen ternác áll még változatlan formájában a Petőfi utca 24. számú ház udvarán, a lakóházzal szemben. (37—38. ábra) Az épület egyik, utcára néző vége a gabonás- és egyúttal éléskamra, a belső része a borház, innen nyíló lejárattal az épület alatt húzódó pincébe. Az épület valószínűleg egy időben épült a lakóházzal, amit a mestergerenda 1852-re datál. Falai, éppúgy, mint a házé, kőből készültek, födémje deszkával borított. Szarufás nyeregtetejét zsúp fedi, az utcára néző „fürfal" állódeszkás, rajta két szellőzővel, alatta zsindely vízvető. (39. ábra) Visonta mezőgazdaságának szőlőtermelő jellegéből következően sok családnak volt és jelenleg is van szőlője, ezért az udvar építményei között gyakran tűnik fel a borospince. Említettük, hogy a pincék egy része a falu szélén homokkőbe vájt lyukpince, de az udvarokon is két formával találkozunk. A régebbi különállóan épült az udvar bármelyik részére, de többször a lakóházzal szemben, nem távol az utca vonalától. Az újabbakat a lakóház alá építik. Az előző típus legrégebbi ismert példája az Árpád utca 1. számú ház udvarán áll. (40—41. ábra) Építéséről két, kőbe vágott évszám is tudósít: az egyik a pince boltozatának első kövén 1850, a másik az innen felvezető lépcsős torok elején 1895. Utóbbi valószínűleg a javítás, vagy korszerűsítés dátumát jelzi. A pince egyetlen helyiség, egy kőből rakott, dongaboltozatú ág, amelybe a tengely irányából lépcsős lejárat vezet. Az udvar képében ez az ajtóval ellátott lejáró jelenik meg, maga a földdel borított pinceág alig emelkedik a terepszint fölé, s így kevésbé látszik. Míg a föld felszínén álló pinceajtók* a régi példányoknál alacsonyak, tapasztottak és meszeltek, addig az újabbaké magasabbak, abasári, esetleg solymosi lila kőből rakottak és a követ nem vakolják le.
