Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

1870-ben 1067 lakost ír össze, de a falu népe 1920-ra már 1539 személyt jelent. 1920 és 1930 között annak ellenére, hogy a természetes szaporodás 203, a lélekszám 65-tel mégis csökken, s ennek oka a kivándorlás. A legutolsó népszámlálás 1970-ben a falu lakosságát 1716-ban állapította meg, s így a lélekszám a XVIII. század közepéhez viszonyítva mintegy háromszorosára nőtt. Visonta lakóinak összlétszáma mellett figyelmet érdemel a társadalom összetétele, annak tagozódása, rétegződése is. Nemzetiségileg a falu társadalma egységes. Bár több családnév arra utal, hogy viselőik a XVIII. században északi, szlovák nyelvterületről vándoroltak be, a múlt század, sőt a XVIII. sz. egyházi feljegyzései már egyetlen, a magyar nyelv használatát igazolják. A déli Mátravidék és az egykori Felvidék szlovák lakosságú részei között a népességcsere igen régi lehet, mert az 1605. évi összeírás már tartalmaz egy szláv hangzású családi nevet (Zavarkó). A XVIII. század elején Visontától északkeletre néhány lakatlan falut szlovákok népesítettek be, a bevándorlás tehát onnan is kézenfekvő volt. A Felvidékről délfelé vándorló szlovákság a XVIII. század első felében kimeríthetetlen munkaerő-tartaléknak tűnt, és ezt a helyzetet a földesurak nem egyszer a saját, régi jobbágyaik ellen használták ki. 1738-ban az egyik nemesúr a jobbágyokkal veszekedve azzal fenyegette meg őket, hogy „akár ördögbe menjenek mindnyájan, nem kellenek nékie, mivel két krajcáron kaphat tót jobbágyokat, ezekkel fogja kúriáját megszállítani." A földesurak ilyen, anyagias és erőszakoskodó magatartása magyarázza azt, hogy a XVIII. század folyamán több szlovák telepes családot is befogadott Visonta, ezek azonban különféle helyekről, külön-külön érkezve, anyanyelvüket és kultúrájukat hamarosan elvesztették és beolvadtak a helyi magyarságba. A jelentéktelennek tekinthető nemzetiségi, tagolódás mellett a település módját, szerkezetét, és az építkezést nagyobb mértékben befolyásolta a vagyoni, a társadalmi és a jogi rétegződés. Minthogy Visonta a török hódoltság folyamán többször elpusztult, lakói elmenekültek, majd visszajöttek, a Rákóczi szabadságharc után lakossága .erősen megfogyatkozott. Az öt — néha még több — földesúr igyekezett gondoskodni arról, hogy birtokát megfelelő számú jobbágy, zsellér művelje, ezért új betelepülőkre törekedett szert tenni. A mindig jobb, kedvezőbb feltételeket kereső és abban az időben sokat vándorló jobbágyok Visontán ahhoz az urasághoz szegődtek, aki a legtöbb kedvezményt ígérte: a pusztán álló telek udvarán az ő nevére ütötték fel a karót, melyhez építéskor a ház sarkát igazították. Minthogy 1743-ig sem a határ, sem a belterület nem volt felosztva a nagybirtokosok között, a faluba érkező új telepesek oda költöztek, ahol üres telket találtak. Ha pedig nem volt üres telek, a falu melletti közös gyepen, a páston építették fel házukat. 1753-ban a Haller és a négy másik birtokos család felmondta a birtokközösséget, s így szétosztotta a határt és a belterületet a jogos arányban. A Mária Terézia korában végrehajtott úrbérrendezés a falu lakosságát két társadalmi rétegre bontva ábrázolja: 31 jobbágy- és 21 zsellérháztartást rögzít. Visonta társadalma azonban nem volt ennyire egyszerű, ilyen könnyen áttekinthető. A nem nemes, vagyis a jogtalan lakosság is tovább rétegződött és ugyanakkor itt élt néhány kisnemesi család is. A visontai nemesek jelenléte fontos tényező a település fejlődése, alakulása szemszögéből. Az 1797. évi nemesi összeírás 16 hadköteles férfit sorol fel, akik tíz családnevet viseltek. Közöttük egy, a Frajzajzen báró nagybirtokos volt, aki a többi nagybirtokos érdekeit képviselte a faluban. Az Abasárról ide származott Veréb és talán a Juhász család a j^úria juss" tulajdonosaiként középbirtokosnak számítottak a többi, jobbágyszinten élő kurtanemessel szemben. E kisnemesek között a Ballá család volt a legnagyobb négy taggal, s a Bene és a Csáky család 2—2 katonaköteles férfivel. A többi kisnemesi család már csak 1—1 taggal szerepel, akikről valószínű, hogy molnárok voltak, vagy jobbágytelken gaz-