Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

tudtak a kukoricatörésben sem részt venni. A kukoricát teljesen kézi munkával kellett betakarítani. Először fordul elő a tsz 15 éves fennállása alatt, hogy a kukorica egy részének törése áthúzódott a következő évre. A tsz területein az időszerű munkák 15 év alatt minden évben szakszerűen elvégzésre kerültek. A vezetőség és a tagság is lépést tudott tartani az idővel, és szót tudott érteni egymással. Ezért a gazdálkodás állandóan felfelé ívelő volt. Ezt a felfelé ívelést meggyorsította az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban hozott intézkedések sorozata, amelyek elősegítették, hogy a tsz önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytasson. EÜsmerték azt, hogy a termelőszövetkezeti tulajdon a szocialista köztulajdon egyik formája, a közös gazdaság és a háztáji szoros egységet alkot, a tsz azonos jogállású gazdasági egység, mint az ipari vállalat. Megszűnt a járási tanácsok operatív gazdaságszervező munkája. A kötelező tervelőírásokat megszüntették, a gazdaságra, a tagságra bízták a döntés jogát, ugyanakkor viselniük kell döntéseik következményét is. A tsz-ek gazdálkodását államilag egyre inkább az árak kialakításával és a közgazdasági szabályozók alkalmazásával igyekeztek befolyásolni. A sok szabályozóval és különösen az utóbbi években megjelent sok korlátozó rendelkezéssel viszont a tsz-ek minden lényeges lépését behatárolták. Lehetővé vált a tsz tevékenységi körének bővülése, melléküzemágak létesítése. E lehetőséggel élve bővült helyben is a szeszfőzde tevékenysége és alakult meg a szeszpalackozó. Az 1967. évi III. törvény alapján a tsz új alapszabályt, ügyrendet, munkarendet dolgozott ki. Ezenkívül egy sor szabályzatot készített: Munkabér, Munkavédelmi és balesetelhárítási, Ügyiratkezelése, Mező- és éjjeliőr szolgálat, Leltározási és selejtezési, Ellenőrzési, Árképzési, Újítási stb. szabályzatot. A tsz különféle munkaterületére készített szabályzatokkal egyidejűleg fontos követelmény, hogy a termelőszövetkezeti demokrácia fokozottabban érvényesüljön, a tagok mint a gazdaság dolgozói és egyben tulajdonosai, fokozott beleszólást kapjanak a tsz ügyeibe. A legfontosabb kérdések az évente három esetben tartott közgyűlések elé, a végrehajtással, illetve kisebb jelentőségű problémákkal kapcsolatos ügyek a havonta sorra kerülő vezetőségi ülés elé kerülnek döntésre. A tsz közgyűlése, illetve a vezetőség által választott bizottságok is rendszeresen ülést tartanak. A tsz-demokráciát, a beleszólási lehetőséget biztosítják a munkahelyi és brigádgyűlések, az egyéni és csoportos tanácskozások, beszélgetések, az esetenkénti, főként egy-egy munka beindításával kapcsolatos megbeszélések stb. A tsz-ben sokkal élőbb, közvetlenebb a vezetők és a beosztottak közötti kapcsolat, mint a népgazdaság többi ágazataiban és a hivatalokban. 1967-től kezdődően a tsz minden tagja kap háztáji területet. (Addig csak a családok.) Ez az intézkedés a háztájiak juttatásánál egyenjogúsította a tagokat, mert előbb ha egy családnál 3—4 személy is dolgozott a tsz-ben, csak egy háztájit kaphattak. Háztáji területként 180 vagy attól több munkanap ledolgozása esetén 600 négyszögöl szőlőt és 1000 négyszögöl szántót kapnak a tagok. Ha a teljesítés ez alatt marad, a terület fokozatosan csökken, de a minimális 0,5 kat. hold akkor is megmarad. A háztáji területet a tagok nyugdíjba vonulásuk után is megtarthatják. Ezen intézkedések eredményezték, hogy bár a dolgozói létszám az elmúlt 15 év alatt jelentősen csökkent, a háztájiaknak kiadott terület nagyságában alig volt változás. Az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között valósult meg az is, hogy 1967-től a tsz-tagok az iparhoz hasonló mértékű fizetett szabadságot kapnak, ami előbb nem volt meg. Ekkor került sor a tsz-tagok betegsége esetén a táppénznek az iparhoz hasonló fizetésére. Előbb táppénzként csak 20 Ft-ot kaptak a betegek. A táppénzfizetés