Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

Az 1959/60 telén néhány szőlős község — Nagyréde, Vécs, Kisnána, Domoszló, Gyöngyösoroszi — a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. A járás néhány szőlős községében alakult tsz-ek 1960. évi tapasztalatai azt bizonyították, hogy célszerű a többi szőlős községet is átszervezni. 1959 tavaszán, nyarán a gyöngyösi „Mátragyöngye" Tsz-be sok új belépő jelentkezett. Az újonnan belépők zömének a földreformkor kiosztott visontai Nagytelepen volt a szőlőjük. Ezidőben a gyöngyösi „Mátragyöngye" Tsz-nek létkérdése volt a tagosítás, melyet Visonta közigazgatási területén nem lehetett végrehajtani, mivel itt még nem volt átszervezés. Ezért szorgalmazták a gyöngyösiek, hogy a Nagytelep egy részét, mely a gyöngyösi gazdák tulajdonában volt, Gyöngyös közigazgatási területéhez csatolják. 1959 őszén az Elnöki Tanács helyt adott Gyöngyös város kérésének és a Nagytelepből 134 holdat a város közigazgatási területéhez csatoltak. Az 1959—60-ban átszervezett községek és az ott már működő termelőszövetkezetek tapasztalatai alapján 1960. november 28-án Visontán is megindult a dolgozó parasztság termelőszövetkezetbe való átszervezése. Az átszervezés irányításával a megyei szervek Grégász Józsefet, a járási szervek pedig Szabó Andrást és Serb Józsefet bízták meg. Az átszervezés megkezdése azért maradt az év végére, mert az 1960-as rendkívül csapadékos ősz miatt az őszi vetések nagyon elhúzódtak. 1960. november 28-án két autóbusszal és néhány egyéb gépkocsival mintegy 120 fős szervező csoport érkezett a gyöngyösi üzemekből, a hivatalokból és az előbb már átszervezett községekből. (Nagyrédéről, Vámosgyörkről, Atkárról stb.) A következő napokban számuk 80 főre csökkent, helyből kezdetben 20 fő, később mintegy 40 fő kapcsolódott be a munkába. A szervezők 2-3 fős csoportokban — a tanács által előbb elkészített névsor szerint — keresték fel a földdel rendelkező nem tsz-tag visontaiakat. A belépésről való beszélgetés napokig, egyeseknél hetekig tartott. A szervezők egymást váltották, az egyik csoport elment, a másik jött. Ez addig tartott, amíg a gazdát meg nem győzték a belépés szükségességéről. Erőszakoskodás nem fordult elő, csak állandó, napról napra ismétlődő eszmecsere, „lelki masszázs". A falusiak jelentős része először úgy próbált védekezni, hogy itatta a szervezőket, borozgatás mellett győzögették egymást. Egyesek elmentek a rokonaikhoz, vagy elutaztak, de amikor visszajöttek, tovább folytatódott a meggyőzésük. Két hét alatt megtört a jég, egyre többen kezdtek belépni. A már belépettek segítettek meggyőzni a még húzódozókat azzal, hogy „. . . ha már én bent vagyok, lépjen be az is". A belépési kérelmet „belépési nyilatkozat" aláírásával adták be, melyet két tanú is igazolt. Nem volt könnyű a döntés; a régit, a megszokottat felcserélni az ismeretlen és bizonytalan újjal. Amíg döntésre jutottak, sok keserves és álmatlan éjszakát hagytak maguk mögött. A paraszti lélek nagy megrázkódtatásai voltak ezek, amikor nem csak munkahelyet, szokásokat, de szívet is cserélni kellett. Gazdálkodásban és „lelkileg" is el kellett saját magukkal fogadtatni, hogy a belépéssel megváltozott helyzetbe kerültek, egy eddig nem ismert rendszerű termelési és társadalmi közösség tagjaivá váltak. Sokan, akik egyáltalán nem bíztak a tsz-ben, a feleségükkel Íratták alá a belépési nyilatkozatot, ők pedig elmentek az iparba. Végleg szakítottak a mezőgazdasággal. A belépők zöme akkor már idős ember volt, mert a szervezésnél a földdel rendelkezők belépését szorgalmazták, a föld nagy része pedig az idősek nevén állt. Akik nem mezőgazdasági foglalkozásúak voltak, de földtulajdonnal rendelkeztek, azok pártoló tagokként léptek a termelőszövetkezetbe. 1960. december 18-án a belépések szervezése befejeződött. Minden olyan egyén, aki földdel rendelkezett - vagy a felesége — tsz-tag lett. Abasáron és Markazon Visontával egyidejűleg folyt a szervező munka, de ott két nappal később fejeződött be.