Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

A falu az ipar fényeinek árnyékában A nagymérvű ipari beruházások a községre fordítottan hatottak: nemhogy elősegítették volna, de fékezték, illetve hosszú időre megakasztották a fejlődését. Az ipari beruházásokkal kapcsolatban a község sorsának kérdése többször is felmerült. A faluban a templom előtt, a felvásárló telep kertjében, a Diófa utcában és a község más részein végzett kutatófúrások egyöntetűen mutatták, hogy a falu alatt 18 m vastag szénréteg van, 7-15 m vastag földtakaróval. Az akkori számítások szerint a község alatt lévő szénvagy on többszörös értéket képvisel mint a falu. Azaz, a falu kitelepítése csak néhány fillérrel drágítaná meg a szén tonnánkénti kitermelési költségeit. Az 1960 decemberében alakult termelőszövetkezet vezetőségének kezdeményezésére 1961. január 10-én, február 15-én és március 1-én a községben széles körű tárgyalások folytak a község és a termelőszövetkezet jövőbeli sorsáról. A tárgyalásokon a Nehézipari, az Építésügyi, valamint több egyéb minisztérium, országos hatáskörű szerv, a megyei és járási szervek és az ipari vállalatok képviselői vettek részt. E tárgyalásokon a falu kitelepítése mellett foglaltak állást, melynek alapján a járási tanács 1961 áprilisában Visontára építési tilalmat rendelt el. Az akkori állásfoglalás szerint 1962 tavaszára az új község helyét kijelölik, a parcellázást végrehajtják és az új építkezők ott már 1963-ban zökkenő nélkül építkezhetnek. A falu új helyére vonatkozóan több elképzelés volt. Az egyik alternatíva szerint Abasárra, a laktanya és a falu közé, a másik variáció szerint Halmaj és Ugra közé, a harmadik szerint Gyöngyösre a Vágóhíd és Gépjavító Üzemmel szembeni területre, végül Halmajugra mellé a kábelháztól délre, Visonta község közigazgatási határába, de szorosan kapcsolódva Halmajugrához. A tervek az utolsó variációra készültek el. Az áttelepítés terveit először a Városfejlesztési Tervező Intézet, később a budapesti Lakóterv készítette. A tervezés nagyon hosszú ideig elhúzódott. A községi tanács és a végrehajtó bizottság többszöri határozata ellenére a vb-elnök nem sürgette a község sorsával kapcsolatos döntést, s lehetetlenné tette azt is, hogy a vb más tagjai képviselhessék a nehéz helyzetbe került község ügyeit. Éveken keresztül tartó számtalan egyeztetés és tárgyalás után az új község generáltervei 1968-ra készültek el. A községi tanács és a község lakói a tervekkel nem voltak megelégedve. A tervezők Angliában láttak egy általuk korszerűnek ítélt települést, s Visonta tervét annak mintájára készítették. A terv szerint a községen két széles, gépkocsiforgalomra alkalmas utca vezetett át, melyre a mellékutcák csatlakoztak. A mellékutcák csak gyalogos forgalomra alkalmas széles járdákból álltak, két oldalán szembe néző egyforma házakkal. A lakosság részéről felvetődött, hogy a tervezett járdákon nem ntehetnek be még személygépkocsikkal sem, nem lehet behordani a terményt, a tüzelőt, kihajtani a legelő állatokat stb. Később e problémát úgy próbálták megoldani, hogy a kertek végében járművek forgalmára alkalmas utat terveztek, az istállók, kamrák stb. ennek két oldalán helyezkedtek el. A tervezett 200 négyszögöles telkekkel szintén sok vita volt, a lakosság nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy a lakáshoz és a háztáji gazdaság fenntartásához szükséges anyagok, szerszámok, állatállomány elhelyezésén kívül a mindennap szükséges zöldségféléket is rajta megtermelje. A tervezők a lakosság észrevételét részben elfogadták, de csak úgy, hogy a tervezett falu mellett még minden háztartáshoz 200 négyszögöles zöldségeskertet jelöltek ki. Az első tervek szerint az egész falu lakóházai egyformák, a régi Oncsa telepek házaihoz hasonlóan néztek ki. így az új falu igen egyhangú, érdektelen, uniformizált képet nyert volna, ahol a sok egyforma ház közül a lakók nehezen tudnák megtalálni a sajátjukat.