Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története
tik a Tévén-Grüszer család, Szabó Gyula, Borhy István, Borhy Miklós, Zsillé Géza, Dr. Jankó Brezovai Andrásné, a Frank család, Kálmán Árpád és Dr. Thalmayer Alfréd birtokát. Mivel Visontán a lakosság és a földigénylők számához viszonyítva sok volt a nagybirtokhoz tartozó föld, hetekig tartó tanácskozás folyt arról, hogy egyes birtokokat az abasáriak és gyöngyösiek között kell felosztani, mert ott az igénylők számához viszonyítva igen kevés a felosztható föld. A megyei földbirtokrendező szervek döntése értelmében a nagytelepi, csókási és kistelepi szőlők egy része a gyöngyösiek, illetve abasáriak birtokába került. A földosztásnál sok vita folyt azon, ki mennyit kapjon, mennyi jár a volt cselédnek, summásnak, a volt gazdatisztnek, a leszerelt katonának, mennyit hagyjanak a volt tulajdonosnak, ki hol kapja az igényelt földet. A kiosztásra kerülő földek és szőlők között nagy különbségek voltak minőségileg is, a községtől való távolságra is. A föld kiosztása után a vita még élesebb lett, különösen 1946 tavaszán. Ekkorra sok új igénylő jelentkezett azzal a panasszal, hogy kihagyták őket a földosztásból. Ezen személyek jelentős része 1945 tavaszán, amikor a földet osztották, nem bízott a földreformban. A reakció Visontán is azt suttogta, hogy visszajönnek a régi urak, és jaj lesz azoknak, akik a földhöz mernek nyúlni. Amikor földet kellett igényelni, az ország nyugati részében még dörögtek a fegyverek. Az emberek egy része még félt a németek és az urak visszatérésétől, később pedig az amerikaiak bejövetelével fenyegették az újgazdákat. Voltak olyanok is, akik 1945 tavaszán azért nem igényeltek földet, mert ahogy ők mondták: „.. .nem dolgozunk Sztálinnak. . .". Amikor 1946-ban már látták, hogy a föld kiosztása végleges és felébredtek, a Földosztó Bizottságot szidták, hogy részükre nem osztottak. Többen voltak olyanok, akik azért maradtak ki a földhöz juttatottak közül, mert 1946—47-ben tértek vissza hadifogságból. Ezek jogosan reklamáltak. A reakció kezdettől fogva támadta a földreformot. Különösen az 1945-ös választások után, amikor a kisgazdapárt megerősödött, indult sok akció a föld visszavételére. A reakció földet visszakövetelő mesterkedéseinek meghiúsítása céljából a kommunista párt és a parasztpárt erős politikai küzdelmet vívott, melybe bevonta a földhöz juttatottakat is, és 1946 tavaszán megalakult az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének (Ufosz) helyi szervezete. 1945 végén a földhözjuttatottak megkapták a birtoklevelüket, melyben az állam garantálta, hogy a kiosztott föld az illető örök tulajdonát képezi. A földért az állam csekély megváltási díjat állapított meg, melyet ritka kivételtől eltekintve az újgazdák nem fizettek meg. A földosztás összekapcsolódott a házhelyek kiosztásával. Ekkor bővült a község a Dózsa, Szabadság, Bercsényi és Táncsics utcákkal. A határban lévő tanyák egy részét a lakosság szétbontotta és az anyagát széthordta, a megmaradottakat pedig a később megalakult Földművesszövetkezet, Pincegazdaság, Terményforgalmi Vállalat vette használatba. Több tanyai épület csak azért maradt meg, mert a volt cselédek benne laktak (Borhy-Brezova), vagy a volt tulajdonos még benne maradt (Zsillé, Valkó, Hortolányi) A földreform után az országos átrétegeződésnek megfelelően Visontán is erős középparasztosodás indult meg. Azonban a régi középparasztok külön csoportosulást alkottak, az új középparasztokat nem tekintették „igazi" gazdáknak. A háború utáni években, 1945-46-47-48-ban igen jó szőlőtermések voltak. A piaci konjunktúra jó borárakat teremtett. A Nagytelepen és Csókáson szőlőhöz jutott személyek gyorsan meggazdagodtak. A Kistelepen és a Zsiléjében lévő szőlők viszont akkor is igen keveset termettek, mert minden évben elverte a jég, vagy a fagy vitte el a termést.
