Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

Néhányan a polgári lakosságból is megsebesültek. A községben vesztette életét két szovjet katona is, akiknek a holttestét elszállították. A Visontára bejött szovjet katonák között voltak olyanok is, akik törve beszélték a magyar nyelvet, és több olyan magyar, aki csatlakozott hozzájuk, vagy az alföldi községekből fogathajtóként hoztak magukkal, s egy-két hét múlva hazaengedték. A Bajnai Tóth-féle tanyán is dolgozott 1944-ben egy munkaszolgálatos csoport. Néhány tagja csatlakozott a szovjet csapatokhoz. Közéjük tartozott Acél Leó is, akit néhány héttel később Gyöngyös város rendőrkapitányává neveztek ki. A front átvonulása után az utakon még hónapokig tartott a nyugat felé tartó szovjet csapatok felvonulása, állandó lovaskocsi, gép- és harckocsi dübörgéssel. A szovjet katonák bejövetelekor a községi közigazgatás emberei is előjöttek a községi pincéből. Dér főjegyző a templom előtti téren fogadta a bevonuló csapatok parancsnokait, akiket mindjárt elszállásoltak a parókiára. A szovjet katonai közigazgatás magához hívatta azt a néhány embert, akik az I. világháborúban hadifogságban, vagy egyéb helyen némileg megismerték az orosz nyelvet (Gyürki Béla, Hárman András, Bene Imre). Ezeken keresztül érintkeztek a község lakóivá és a helyi közigazgatás embereivel. Megszervezték a helyi rendfenntartó miliciát (rendőrök), fontosabb utak, villanyvezetékek (1945 februárjában már újra villany volt a faluban), telefonvezetékek stb. javítását, segítették a lakosság és a Vörös Hadsereg ellátásának megszervezését, a községi hadibeszolgáltatást, hadirobotot stb. A községben hamar megindult a politikai élet is. 1945 januárjában a koalíciós pártok képviselőiből megalakult a Nemzeti Bizottság, mely a helyi politikai hatalmat gyakorolta. 1945 februárjában megalakult a kommunista párt helyi szervezete, ezt követően megkezdte tevékenységét a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt is. A községben a főjegyző továbbra is Dér István maradt, a községi bíró személyében és a képviselőtestület összetételében változás nem következett be. Sokan azt hitték, az el nem menekült urak pedig egyenest reménykedtek benne, hogy elvonul a front, vége lesz a háborúnak és marad minden a régiben, az úri Magyarország élete folytatódik ott, ahol a háborús események miatt félbemaradt. Pedig nagy politikai és gazdasági változások érlelődtek a községben is. Az első lényeges összecsapások helyben a földreform körül alakultak ki. Itt is két táborra szakadt a lakosság: a jobbmódúak jelentős része ellenezte, a többség, főként a szegénysorsúak kívánták a nagyúri birtokok felosztását és tettek is érte. Az 1945-ös földreform A kommunista párt már 1944 novemberében nyilvánosságra hozta az ország újjáépítésére vonatkozó programját, melynek egyik fő pontja a földosztás volt. A párt már a földreform törvény megjelenése előtt gyűléseken ismertette az ezzel kapcsolatos álláspontját. 1945. március 15-én jelent meg az Ideiglenes Kormány 600/1945 ME. számú rendelete a földreform végrehajtásáról. A járási pártszervek segítségével a községben már ezt megelőzően február végén megalakult a Földosztó Bizottság, melynek elnöke Kóczián Imre Árpád úti lakos, tagjai pedig id. Kocsis József, Kecskés József, Varga László, Csesznok György voltak. A Földosztó Bizottság március elején összeírta, hogy ki mennyi földet igényel és mennyi a felosztható nagybirtok. A földreform törvény megjelenése után azonnal megkezdték az igénylések alapján a föld kiosztását. A földreform következtében a község határában összesen 1278 kat. h. területet osztottak ki, 316 visontai, 115 gyöngyösi és 83 abasári szegényparaszt között. Felosztot-