Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Csalog Zsolt: A keresztnévadás Visontán
2. Visonta 1900-1909 = 100 % Halmaj 1900-1909 60,4 69,4 Jászjákó halma 1900-1909 62,3 69,2 Csány 1901 + 1905 + 1910 60,5 60,4 Tárnáméra 1901-10 65,7 77,0 Verpelét 1901-10 67,8 62,8 Bodony 1901-10 61,6 60,6 Gyöngyöspata 1906-10 58,7 61,9 Budapest VIII. ker. 1899 51,2 59,4 A fentiekből kitűnik a földrajzi közelség-távolság számottevő szerepe, de ugyanakkor ezt keresztező szempontok jelentősége is. Az eltérő vallás a földrajzi távolságtól függetlenül is kulturális távolságot jelent (lásd a Szentgállal történt összehasonlítást), s az összképet tovább bonyolítják bizonyos, a földrajzi távolsághoz nem pontosan illeszkedő kulturális orientációk: a jászsági összevetések jelzik, hogy Visonta déli, alföldi orientációja erősebb, mint északi, hegyvidéki környezetéhez fűződő kapcsolata, a Gyöngyössel való összevetés eredménye pedig a táji kulturális központ orientációs bázis szerepét bizonyítja. A Magyar Néprajzi Atlasz századunk első évtizedének anyagából készített széles körű felvételt. Az ezen végzett — sajnos még közöletlen — mérések egyik legérdekesebb tapasztalata az országos kép igen nagyfokú igazodása az egykorú budapesti keresztnévadáshoz. Második metszetünkben a Budapesttel történt összevetés nem mutatott különösebben magas értékeket — az egyidejű adatsorok összehasonlítása azonban ez esetben némileg megtévesztő. Visonta ugyanis nem egyidejűen, hanem némi késéssel követi a budapesti képet (5. grafikon). A követés a görbék futása alapján nyilvánvaló (az 1920-as évekig — ekkortól már természetesen máshoz, Budapest későbbi képéhez igazodik Visonta), a késés (amely nyilván abból is adódik, hogy Budapest integráns szerepe részben áttételeken keresztül érvényesül) 10—25 év 5 . Ha hasonló méréseket végzünk pl. Visonta-Halmaj relációban (6. grafikon), nem kapunk az előbbivel egyértelmű eredményt, mivel Visonta nem orientációs bázis Halmaj számára. Keresztnévanyaguk jelentős mértékű azonossága nem abból adódik, hogy egymáshoz igazodnának, hanem hogy egyformán a táj azonos orientációs bázisaihoz igazodnak. Ha Halmaj és Visonta'egyidejű névanyagát lépésről lépésre összehasonlítjuk (7. grafikon), kiderül, hogy az egyezés mértéke fokozatosan csökken: a XIX. sz. elején (és a XVIII. sz. elején is) az egyezés még 70% fölött volt, a XX. sz. közepén már jóval 60% alatt mozog.
