Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek
egy asszon, egy gyerek. Hogy melyik verte meg? Az jön a tetejire, amelyik megverte! Akkor visszakézrül így sújtotta az ajtósarokba. Sokszor a kezemre vágott. Én nem ezt csináltattam vele, hanem azt, hogy a három ujjomat, így ezt a három ujjomat kellett belemártani a vízbe. Aztán eccer a kislánnak így a nyelvire kellett tennyi, aztán meg keresztet kellett vetnyi, aztán, hogy megerősödik-e utána vagy mi? Dehát én még utána nagyon féltem, mer utána még betegebb lett a gyerek. Aztán attú féltem, hogy attú lett beteg." 123. „Hát szenet tettünk a vízbe. Három szenet, ilyen kis darabokat, egy pohár vízbe. Teccik tudni a pohárba kerek kanállal, így visszakézrül. Öregasszonyok azt monták, hogy hát úgy csinájjuk. Vizet három kanálval, aztán három szenet bele, aztán akkor elnevezni üket: ez asszon, az meg gyerek, vagy lyány, ez ember. Három szén vót, azt amelyik leült, hát az ártott a gyereknek. Akkor a kanállal itattunk a gyerekkel kis vizet, akkor aztán, a, azt mongya: — Ájjá az ajtó hátához — azt mongya — majd keresztül öntözöm rajtatok! Úgy jártam a kisgyerekkel, mer hát nekem is vót hét. Aztán mikor odaálltam, akkor visszakézrül mindig a kisgyereket levette az anyósom, aztán visszakézrül mindig odaöntötte az ajtóhoz: — Ott seregjél meg! - azt mongya: — boszorka V 124. „Három cseppet a szájába, terennyel mosdatták legelői az arcát, utána a kézit, testit, puha ruhával, inge ujjával törülték meg, visszakézbül, elfelé törülték, akit szemmel vertek, aztán az ajtó sarkába öntötték a maradékot." Torokfájás 125. „A nagyanyám kilencszáztíz körül korán reggel felkelt és éjnyállal kenegette a nevetlen ujjával a torkát. Ez fázásrul vót, vagy ha nem jól fekütt." 126. „Balkézzel húzogatták a torokfájást." 127. „Bodzavirágot főztek köhögés ellen és torokfájásra és három ujjal húzogatta, a hüvelyk, a mutató és a középső ujjával." 128. „Torkom nekem is, ha megfájósodik, akkor főzök székfüvet, avval mosogatom." Torokgyík 129. „Szent György előtt meg kell gyíkkal kenni a torkát, aztán akkor nem fog fájni. Eccer én is fogtam egy ilyen picikét, de rugaszkodott, kapaszkodott, alig tuttam megkennyi. Akkor csak fájt, máskor se, de csak fáj, ha hideget iszok." 130. „Ződ gyíkot is fogtak, oszt avval kenik meg a torkot, hogy ne fájjon, elmújjék." 131. „Szt. György nap előtt kellett fogni kisgyíkot, hogy a torkát megkenje vele, hogy akkor nem fájósodik meg a torka." 132. „A gyíkot, áztat mikor szántottunk odaki a hátárba, oszt még akkor nem mászkált, hanem csak a fődbül borította ki az eke; oszt akkor fölvette áztat, tudom, hogy édesapám fölvette, osztán akkor a torkát megkente, hogy torokgyík - aszongya akkor nem lesz neki a gyereknek. (Hazahozta? ) Nem. Csak úgy, ahogyan a lovat hajtotta, felvette oszt megfogta a fejit meg a farkát, oszt a hasa ajjával dörgőte a torkomhoz. Hát olyan suhanclány vótam, 8—10 éves, ott hajkásztam neki a lovat, oszt csak úgy kifordította az eke a fődbül azt a gyíkot. Nem tudom, hogy mi előtt? Tán Szt. György nap előtt. Oszt akkor avval, hogy megkente, azt mongya: Nem leszel torokfájós. Nem kapsz torokgyíkot !"
