Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek
3. az emberi élet (betegségek és gyógyításaik, a szülés és születés babonái, a halál és temetés szokásai, valamint a jóslások, tiltások és tanácsok) hiedelmeinek bemutatása; 4. a természetfeletti eró'vel rendelkező lényekről szóló néhány hosszabb szöveg közlésével zárjuk az anyagot. II. Élettelen természet Az embert körülvevő világ, az élettelen, de mégis örök mozgásban, változásban levő természet a falusi ember figyelmének egyik központi tárgya volt. Ez természetes következménye volt a földművelő életformának, hiszen egy sor gazdasági tevékenységet éppen a nap és hold állásától, az időjárás alakulásától tettek függővé. Ismerni kellett tehát legalább a közösség által felhalmozott pozitív tapasztalatok szintjén a hagyományokat. A közösségi emlékezésben megőrzött hiedelem-tudásban sokféle anyag keveredett: a keresztény katekizmusból vett tanítás jól megfért a feltehetően pogány elemekkel, mintahogy a mindennapos televízió nézés azzal a ténnyel, hogy 1968-ban jégverés esetén még volt, aki kitette a baltát az udvarra, élével fölfelé, mert a hitük szerint „szétvágja a föjhőt". — Ez a kettősség vonul végig az egész anyagon, vagy más szavakkal mondva kicsit ez jellemzi a mai idősebb nemzedék köznapi tudatát Visontán. Ezért közöljük megkülönböztetés nélkül, egymás után az Ádámról és Éváról szóló történetet — amely egyébként igen költői indokolása annak, hogy miért vannak még ma is szegények és gazdagok! — és a Naphoz ill. a Holdhoz fűződő hiedelmi magyarázatokat, majd az egészen újkeletű üstökös babonákat, melyeket az első világháború véres eseményei igazolni, megerősíteni látszottak. A holdnak királyként való köszöntése igen régi, pogánykori elképzelésekre megy vissza, hasonlóképpen a földet tartó négy cethal képzete bár a Bibliában is megtalálható, valószínűleg még korábbi gyökerű a magyar népi hitvilágban. A teremtés — Ádám és Éva — Föld - Nap — Hold — csillagok 1. „ A világ isten-tudja mióta áll !" 2. „ Az Isten hat nap alatt teremtette a világot — ezt tanultuk az iskolában !" 3. „H°gy Ádám meg Éva? Évát megkísírtette a kígyó, osztán beleharapott a tütoti almába. Ádámot is megkínálta oszt akkor azér van az embereknek itt az ádámcsutkája, mert az almacsutka megakadt Ádámnak a torkán. Akkor a fényes karddal kiűzte őket Szent Mihály arkangyal. Akkor az Isten számonkérte tőlük, hogy hány gyereke van Évának? Osztán szégyenlette bevallani és csak a felit vallotta be. Ötvenet vallott be, ötvenet meg eltagadott. Azért énekeljük is a templomban, hogy: „Évának árva fiai! Számkivetett maradéki. . ." úgy énekelünk a templomba. . . hogy eltagadott bennünköt. (Akik szegények, hogy azokat eltagatta ! — szól közbe magyarázólag egy jelenlévő másik asszony, — ötvenet megáldott az isten, az ötvenet meg nem! Hát ugye azért vagyunk mink most szegények! Minket nem áldott meg!)" Fóld 4. „ Azt monták, hogy cethal tartja a fődet." 5. „ A régi öregek aszonták, az egész világon négy cethal van. Aszt ára, amerre azok a négy tengerek vótak, hogy Szodoma, vagy micsoda, ami tartotta ott a világot, a földet, és azért süllyedt el ottan. Mert cethal tartya a földrészt."
