Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Kaposvári Gyula: Beköszöntő

vonatkozásában szokták emlegetni. Figyelemre méltó a tanulmány azon része is, amely a legújabb szovjet antropológiai publikációkat felhasználva utal arra,hogy a Kaukázus vidéki osszét-alán népek embertani vizsgálatai a jás

z települések antropológiai adataihoz közelítő arányokat mutatnak. Szabó István muzeológus családtörténeti vizsgálatai azt mutatják, hogy a feudális társadalómban, amelynek a földbirtok volt az alapja nemcsak a nemesek tartották számon genealógiájukat, hanem a szegényebb redemptus családok is, mert a sajátos jogviszonyaik közt redemptusi származásuk igazolása jelentette mindig a kiváltságokhoz Való jussukat. Gulyás Éva muzeológus feldolgozásában azon jellegzetességek jászdózsai meglétét vizsgálja elsősorban, amelyeket a néprajztudomány a palóc folklórhoz köt. Megállapítja, hogy csak egye

s palóc hiedelmek honosodtak meg Jászdózsán. Barna Gábor muzeológus a lakodalom szokásainak összehasonlításából azt szűri le, hogy csak néhány palóc szokás-e

lem megléte bizonyítható a jászdózsai lakosság között, pr. Szabó László muzeológus tanulmányában a rokonság rendszerét, a rokonsági elnevezéseket vizsgálja részletesen és kimutatja, hogy a palóc nagycsalád szervezettel, a palóc rokonsági terminológiával kapcsolat nincfí. Gulyás Éva muzeológus a népi táplálkozás legjellemzőbbjét, a

jké — nyersütés módját, elnevezéseit vizsgálta Jászdózsán, Megállapítja, hogy a palócok, által használt rozskenyérrel szemben Jászdózsán búzából készült ugyan a kenyér," de bizonyos palóc elemak meglétévé} számolhatunk, úgyszintén az alföldi kenyérsütés! módszerekkel is, Tóth Ilona muzeológus a határhasználat, a növénytermesztés és állattenyésztés rendszerét, szokásait kutatva irja, hogy az általános országos fejlődés menetébe illeszkedő

s sajátos helyi hatérhasználat jellemzi Jászdózsát.