Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: A jászdózsai fokhagymatermesztés
got helyben akarták tartani, hogy a gazdák olcsó munkaerőhöz jussanak. Nemcsak kiköltözesiikat, hanom szabad munkavállalásukat más falvakban korlátozni igyekoztek. Mindez azonban nem gátolhatta rnog, hogy a Jászkunságból, főként a népesebb Jászságból a XVIII. század végén, XIX. század elején nagyobb hullámokban ki no telepedjenek azok az elszegényedett, vagy vállalkozó szellemmel megáldott gazdagabb redemptusok, s természetesen 46 főként szegényebb rétegek, akik helybon nem láttáik biztosítva életfeltételeiket. A kishatáru Jászdózsa nom rendelkezik nagy- és megtelepedésre alkalmas pusztával / Gzent László puszta földművelésre alkalmatlan része tartozott Jászdózsához/, ezért a község lakossága fokozatos belső terjeszkedésre, a legelőnek használt területek feltörésére kényszerült, vagy más, nem jászsági községekben vettek a nagyobb gazdák birtokot / Tarnaőrs, vagy Jászapáti, Jászberény rosszabb földjei, amelyek Jászdózsához közel feküsznek./ A szegénység azonban károsodik a földfeltörésskkel, mert a szántónak használt és szántóvá átalakított korábbi járulékföldekből az irredemptusok nem kapnak mégoly csekély részt sem, mint azelőtt. A tagositás a szegények előtt minden lehetőséget lezárt, ami a földszerzésre még eddig reményt adhatott, s főként megszűnt a közös földekből való időnkénti kicsi részesedés is. A szegénység mégsem marad azonnal kenyér nélkül, mert a feltört legelőkön, réteken meginduló.földművelés, amely a föld intenzivebb kihasználását jelenti, több munkáskezet igényel. A helybeli gazdák tudják alkalmazni őket. Pusztafo gacs megszerzése, tanyásitása, más községhatárokon szerzett birtokok is a dózsai szegényebb rétegeknek bővítik a munkalehetőségeit. A szegényebbek innen befolyó, bérmunkáért kapott jövedelme természetesen nem elegendő a teljes megélhetéshez, bár jól szervezett nagyobblétszámu családokban az egy helyre befo48 t lyó összegek még földvásárláshoz is vezethettek. Éppen ezért a kis földdel, kerttel rendelkezők, a nagygazdák intenzív földkihasználásához hasonlóan, maguk is nagyobb jövedéi met csikarnak ki a földből, s éppen a fokhagyma segítségével. Ez a növény igénytelensége, szívóssága, kevés betegsége miatt alkalmas arra, hogy loo-2oo négyszögölnyi területből ugy vegyenek nagyobb hasznot, hogy az fő tevékenységüket, jövedelmi forrásaikat ne gátolja, zavarja. A növény munkacsúcsai harmonikusan összeegyeztethetőek más mezőgazdasági munkákkal, s a belőle származó jövedelem pedig éppen akkor segiti a paraszti háztartást, amikor még egyéb szántóföldi növényekből nem remélhető jövedelem. Természetesen a fokhagymatermesztéssel csak azok foglalkozhattak, akiknek vagy kisebb földjük volt, vagy bérelni tudtak valamennyit, ugyanakkor helyben kaptak megfelelő munkát, tehát akiknek a község biztosítani tudta.az életlehetőségeket. Egyre többen lettek azonban olyanok is, akik summásmunkára kényszerültek, s a törökszentmiklósi, kengyeli, s Fejér megyei nagybirtokokon találták meg csak a megélhetést biztositó munkát. Az ő számukra a fokhagymatermesztés, mint kiegészítő jövedelem is elesett, s inkább - bár csak századunk49 ban - üzemekben vállaltak ipari munkát a téli, mezőgazdasági szempontból holt szezonban. A jászdózsai fokhagymatermesztést ezért ugy értékelhetjük, mint a szegényebb, helyben még megfelelő jövedelmet találó, esetleg valamilyen kis vagyonnal is ren delkez ő / föld, ház, kert/ rétegek törekvését a föld minél intenzivebb kiaknázására, azért hogy ne kelljen a községen kivül huzamosabb Ideig munkát vállalnia, va.gy végleg elvándorolnia. Ez a törekvés egy tőről fakad és párhuzamosan a vagyonos parasztságnak azzal a törekvésével, hogy a község határát minél intenzivebben kihasználja, minél nagyobb jövedelmet vegyen a kis földekből. A vagyonosabbaknál ez a törekvés azonban a saját birtok szántófölddé tételében, a
