Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: A jászdózsai fokhagymatermesztés
gyöngesége miatt, bérletet nom vállalnak va-y nom tudnak vállalni és azok akik szabad munkavállalók / nom cselédek/. Ismerve a cselédek és a bérletit vállalók számát, menynyiségét a községben, ugy véljük a 41 %-bél nyugodtan leszámíthatunk 1^-18 yí-ot, mint 4P fokhagymával nem foglalkozó réteget. Az igy megmaradt, mintegy ?.}-ïl r j> %-nyi lakosságot is csak részben számithatjuk a fokhagymatermosztók közé, mert a sz abad m unka vállalók is megoszlanak : summásokr a és aratókra, A summások, - még ha saját kérjük volt is - nagyban nem foglalkozhattak fokhagymater mosztéssel, mert áprilistól számitott négy hónapon át az Alföldön dolgoztak : " A summások áprilisban mentek ki, mikor a cukorrépa kikelt. Amikor le kellett sarabolni elsőre, le kellett menni. Igencsak abban vótunk, vót közbe hogy szőlőt mentünk kötni az Imremajorba, Van;y a búzába aszatot verni ... vaíiy gyűjtöttünk ... Aki két hónapra szegő dött el az júniusig volt áprilistól, aki négy hónapra, az aratott meg gép mellett is vót. Ősszel is elszegődtek ripaszedéskor, kukoricát törni. Jobban emberek vótak, de vótak asz»43 szonyok is." Jóllehet sok volt a summasok között az olyan aki nem minden évben ment le dolgozni, hanem bizonyos megszakításokkal, otthonlétük idején sem foglalkozhattak komolyan fokhagymatormesztéssel, mert nem volt megbízható, saját duggatni való hagymájuk, hanem venni kellett, ezért ez pénzbe is került. De nem voltak olyan kapcsolataik sem,hogy könnyen és jól el tudták volna adni, s ezért ugy vélekedtek " hogy ezzel nem vót érdemen foglalkozni, sok baj vót vele. " A termelésbe csak akkor kapcsolódtak be, amikor már végleg otthon maradtak és egyéb biztos jövedelmet tudtak teremteni. A z aratók vagy helyben vállaltak munkát, vagy ők is lementek az Alföldre, esetleg Fejér megyébe, de csak aratásra. Aratás után visszajöttek s a gépnél ritkán maradtak ott : " Az aratásig akik ott maradtak azok vótak a summások. Az aratók nem. Akik még ott maradtak a gép mellett azok is summások vótak. Azokat hivták summásoknak, akik növényápolásra men tek. " " Mink rendes munkások vótunk, az én édesapám ott aratott. Igy csak akkor kapott, aratást / már az olyan aki nem jár egy helyre rendszeresen ! /, ha más munkára is mentek. 3o évig járt édesapám, Még díszoklevelet is kapott, meg 5o pengőt. " " Én nem mentem az Alföldre csak egyszer. Mindig kaptam itt munkát helyben is. Aki jól dolgozott kapott, szerettek a gazdák." Az aratók közül foglalkoztak többen is fokhagymatermesztéssel. Még olyan esetben is, ha nem volt saját földjük, mert a sokáig egy gazdánál arató a kapott néhány négyszögölnyi földet a gazdától, s ezen magának azt termelhetett, amit akart : " Akinek főggye vót, az megélt a magáébul, akinek sok vót, az adott még a szegénynek. Adott aratni fődet, aztán 44 buzét érte ... Kukoricaföldet harmadába adták." " En mindig helyben ugyanott arattam, kaptam utána 4oo kvadrát fődet krumplinak 9 kukoricának, A fokhagymát is ott termeltem." Az aratók rétegének a fő munkájuk, mint ezt nevük is mutatja, az aratás. Ennek segítségével szerezték meg az évi kenyeret. De vállaltak egyéb munkát is mellette, hiszen ez a jövedelem rendkívül csekély. Éppen a náluk kialakult f okhagymatermcsztrs i metódus tanúskodik e növénykultúra fontos j övedelemkiegészito szerepéről. Sokan ugya .i in mindkét hagymafajtát termelték az őszit is és a tavaszit is. Az őszi hagyma duggatnna idején már a mezőgazdaságban olyan munka nem volt, amelyre idegen munkaerőt kellett volna a gazdáknak felvenniük, tehát a munkavállalásból élő aratók okkor ráértek a fokhagymával foglalkozni,Ta-
