Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: A jászdózsai rokonsági rendszer
válnak jeilnmzóvó. ft 1 i. BC : ill íi .ira pod lg már a had SZÓ nom vonatkozhat, ugyan lo a szó jelentése utal arra, hogy a hadnak nevezett int é zmény na gyl ét szám ú vol t. Mogmutatko— lik oz a nagycsalád tormósr.otenen nagy létszámán kivül abban in, hogy k Ós óbb, a szó elhalásának utolsó stádiumában pej ura t. ly jelentést kapott, s vele a szogóny, nagy H okaságu családokat jelöltek. Kredo ti jelonténébon csak néhány nagyobb gazda szigorú nagycsalédi szervezetben élő ós gazdálkodó, behat a régebbi kötöt tebb ko rot okét ls megőr ző, ered eti fo rmájú hadjónál maradt meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy had szavunk a sokaság, a nagy le trznm jelentés mellett olyan árnyalattal is rendelkezik, amely a s z e r ve z o 1 1 s ég , k öz po n tos it otts ág motívumát is kifejezi. Pejorativ értelemben ugyanis csak olyan nagylétszámu családra értették, akiknél oz a tulajdonság hiányzott. A pejoratív érteilen éppen ennek a hiánynak a felismeréséből következik. Ahogy egyik adatközlőm kifejezte : " Vagy kapzsi vót vagy cigány. Pl. a c...—had." Végére érvén a jászdózsai rokonsági terminusokat magukban foglaló intézmények elemzésének, megállapíthatjuk, hogy val ójában két in tézménn yel k e ll számolnu nk a századfordul ón. Egyik a család /kiscsalád és külön élő nagycsalád/, a másik a nemzetség. A nagycsalád különélő formája nem feltétlenül kötődik vagyoni rétegekhez, a célja a gazdaság, családi élet jó és hatásos megszervezése. Ezt az intézményt korábban Jászdézsán had-nak nevezték, A had és a n agy csalá d tehát azonos egymással. A szóhaszná latból azért kophatott ki, s foglalhatta el a had helyét a család szó, mert a századvégen mind nagyobb számúvá váló kiscsaládokra a had név nem terjeszthető ki, mert a név,mennyiségj elölő /sokaság/ motívuma ellentmondott a kiscsalád valóságos létszámának. A család szóhoz ilyen asszociációk nem fűződtek, s az ekkor már ké"{; egyenlő gazdasági sulyu c saládtipüsra a nagy- és kiscsaládra egyaránt alkalmazható. A nagycsaládot diktatórikus hatalommal irányító, aktiv gazdasági szerepű apa vagy nagyapa érthetően magyarázza irányító szerepével a terminológiai rendszernek azt a sajátosságát, hogy a konszangvinikus egyenesági rokonság a +2. fok megnevezéseiben /máskapám, öregapára, nagyapám/ a + 3 és +4. fokokat is összevonják. Ez azért lehetséges, mert a dédvagy szépnagyapa , /ük—/ ha élt is, s ha a vagyon a nevén is volt, már nem játszhatott kora miatt aktiv szerepet, éles megkülönböztetése sem lehetett szükséges. A jászdózsai had szó, amoly valójában a nagycsalád ekkor külön, korábban együttélő formáját jelölte, tehát n em azonos a Mátraal.ján ismert had szervezetével, amely ott 45 mintegy tágabb rokoni keret össze fog ja, egyesíti a nagycsaladokat. A másik intézmény a ne.mzetség, amely ugyan tágabb rokoni keret, de nem ugy viszonylik a jászdózsai hadhoz /nagycsalád/, mint a mátraalji palócságnál a nagycsalád a hadhoz. Egészen más funkciót tölt be. Nem aktiv rokoni együttes, mint a bukovinai csáng ók nál , vagy a Hunyad megyei R á kosdon, hanem csak e gy fiktiv, de az örökséget és ezen koro sztül a házas s ágot /részben bizon y os társadalm i kapc solatokat ennek aláren d elt erdő kből: bucsuk, "atyafilátogatás' 1 jell e ggel/ szabá ly ozó intézmény, amelynek ilyen jell é gót megerősíti az is« hogy a századelőn csak a vagyonosabbaknál él pontos emléke, n oha korábba n nemcsak rájuk volt jellemző. A n emze tség gazdasági szervezőereje, társad alml koordináló jellege úg y szólv án teljesen hián y zik, mort ezt egy nála erősebb intézmé ny, a. had bonyolítja lo, A széttagoltan élő kiscsaládoknál pedig a gazdasági együttműködés egó- 237 -
