Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom
Összefoglalás ; A lakodalom egészére és a lakodalmi tűzgyújtásra vonatkozóan röviden összefoglalva az (\AÁAAJ(S} eredményeket, megállapithatj uk, hogy a j ászdózsal /jj^ás zsáelZ . Lakodalom - bár egyes elemeiben hasonlóságot, azonosságot mutat a palóc lakodalommal-- menetét, szerkezetét teAijÇL. CT" kintve, valamint e rendszerben az egyes elemek súlyát, helyét figyelembe véve, különbö<' r l/è% zik a palóc centrális és a mátraalj 1 palóc tertilet lakodalmától. A két területet összevetve, a fő összehasonlítandó szokáselem, a lakodalmi tűzgyújtás alapján konkrétan is ezt tapasztaljuk. A palócoknál a hajnaltüz, menyasszonyporkolás még ma is szívósan, intenziven élő és egyik fő mozzanata a,lakodalomnak. Jászdózsa és \ f^yiy m ^s jasz települések lakodalmi szokásaiból ma már hiányzik. Nyomait viszont, az emlékezettel még megfoghatjuk, tehát kb. a századforduló idejéig visszanyúlhatunk. A lakodalmi mi tűzgyújtást, bár átértékelve, más helyen és időben, de szorosan a lakodalmi esemé — ^J^C^ * nyékhez kapcsolódva Jászdózsán is megtaláljuk. Maga az el e m_ tehát az onos. Lényegesnek kell tartanom a szokás nevét ís : a kikolompolással összekapcsolódó cselekménynek szintén menyasszonyporkolás a neve. A hasonlóság és a_ különbség elképzelésem szerint következőképpen magyarázható : A XVI-XVIII, században a Jászság területére költöző, idővel a lakosság többségét kitevő palóc származású betelepülők - feltehetően kultúrájuk más, itt nem érintett elemeivel agyütt — magukkal hozták lakodalmi szokásaikat, azon belül a tűzgyújtás szokását is. /Kérdés marad természetesen, hogy ez részét alkotta^-e már kultúrájuknak akkor is ? Ezt a tűzgyújtás, tüzátugrálás archaikus jellege alapján azonban feltételezhetjük./ Megléte tehát genetikus kapcsolatnak köszönhető. Láttuk azonban azt, hogy a Jászsúg őslakossága nem •pusztult el, nem cserélődött ki teljesen. Emellett nyomatékosan utaltam arra is, hogy a betelepülők, beszivárgók között voltak szökött jobbágyok, sőt legnagyobb részük az volt, akiknél egyszeri nagyobb tömegű helyváltoztatás lehetetlen volt. Ezeket a jásnföld kiváltságos helyzete vonzotta. Letelepedésükkor azonban kisebb-nagyobb lélekszámú őslakos közösségeket találtak, akiknek megvolt a maguk kultúrája, és azon belül is egy kialakult, állandósult lakodalmi szokása. Alkalmazkodásuk nem is történhetett másként, minthogy nagyvonalakban a helyben talált kultúrába illeszkedtek bele, ami viszont egyet jelentett a magukkal hozott kultúrájuk bizonyos fokú megváltozásával is. Létszámuk fokozatos növekedésével ez a kapcsolat egyre inkább kölcsönös egymásra hatássá alakult : az ősi helybeli és a betelepülők kultúrája egy, mindkettőtől különböző uj kultúrává ötvöződött. Ebben a megváltozott struktúrában átértékelődtek az egyes szokások, szokéselemek is. Ide nagyobb súllyal, megmaradásukat biztosítva azok kerülhettek be, amelyeknek megfelelő alkalmas közös gyökerük volt az ötvöződő régi kultúrákban. A többiek - ennek hijával - kikoptak, elhaltak. Ez lehetett az oka a tűzgyújtás megmaradásának is. Nem vált azonban a lakodalom egyik elmaradhatatlan fontos eseményévé, hanem kisebb jelentőséggel az azt megelőző, valamint az -186-
