Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom

gok mögött genotikus kapcsolat nom huzódik-e meg ? Fontossá est a kérdést esetemben az teszi, hoiry ismerjük az Alföld, ezen bellii a Jászság török utáni bor

"%es ülésének történetét. Flmiatt, a benépesülésre koncentrálva, de régebbre is visszanyúlva megvizsgáltam a Jászság történetét. Rövid összefoglalást adok, és asak a legfontosabb történeti munkákra hivatkozom, ezek között is elsősorban Fodor Ferenc alapos munkájára. Eddigi ismereteink szerint bizonyítottnak látszik, hogy az iráni eredetű jászok nagyobb tömegben a XIII. században költöztek hazánk területére. Azon részen telepedtek le na gyobb összefüggő tömbben, ami kb. a mai Jászság területének felel meg. A kunokhoz hasonlóan, velük kismértékben keveredve is, a jászok is kiváltságosak voltak. Privilegiális helyzetük eredetileg személyhez kötött volt, de fokozatosan területhez kötődött. Ez párhuzamosan haladt a jászok megmagyarosodásával. Az eleinte nehezen induló beilleszkedésük a magyar feudális társadalomba később felgyorsult. A kutatók általában megegyeznek abban, hogy a XVI-XVIII. századra a jászok asszimilációja a magyarságba teljesen befejeződött, sot egyesek a jász kultúra eltűnéséről is beszélnek, - ha egyáltalán létezett olyan — mondják. Sokan ezt az időpontot még korábbra helyezik. Ősi foglalkozásaikat még sokáig megőrizték és eleinte a kereszténység terjedésének is útját állták. Később viszont egyik legnagyobb katolikus vidékünk lett a Jászság, ahol még ma is erősen ragaszkodnak vallásukhoz. Jászkisér törzslakossága kivételével, minden jász falu római katolikus. Az első török pusztítás 1536—

ban érte a Jászságot. Ettől kezdve szinte minden nagyobb hadjáratkor feldúlták. Sokat szenvedett, népében és javaiban nagyon megfogyatkozott, a zonban teljesen soha nem pusztult el. Lakatlanná — egyes községek kivételével - soha nem vált a Jászság. A kiváltságos helyzet nagy visszatartó és összetartó erőnek bizonyult. Fodor Ferenc szerint az elpusztult falvakat, sajátságos közjogi helyzetük miatt a jászok nem engedték. Újra telepíteni, csak saját soraikból esetleg. Ennek ellenére a lakott helyekre megengedték a betelepülést, ami a török pusztitásai ellenére folyamatos beszivárgássá vált. Egy összeirás már a népesség újbóli növekedését mutatja és abszolút számokban kifejezve, a Jászság lakossága kb. egyenlő az 1566-os tatár pusztítást megelőző évek lakosságával."^ Tehát a sajátos közjogi helyzet visszacsábította a lakosságot, sőt ujabb betelepülőket is hozhatott. A közeli hegyvidék és mocsarak pedig megfelelő búvóhelyet is nyújtottak a megújuló támadások esetén. Részletező adatok helyett a Jászság lakosságára vonatkozóan összefoglalóan megállapíthatjuk : a XVI-XVII. században a többszöri török pusztítás ellenére a Jászság lakossága számát tekintve nem fogyott. A szétszéledt Jászok újra és újra visszatelepedtek lakóhelyükre. Melletük azonban - vagy éppenséggel velük együtt - más helyekről is számolnunk kell egy folyamatos, lassú beszlvárgási folyamattal. Az idegen betelepülőket a jász föld ki váltságos helyzete vonzotta, elsősorban. Emiatt a hódoltság végén jórészt már megváltozott népességi képet találhatunk, ami nagy mértékben különbözhet a török előtti időktől. Köz tűk megtaláljuk az eredeti - talán még vérséglleg is - jász lakosokat, a betelepült alföldi éa hegyvidéki jobbágyokat és a szintén jobbágy származású szlovák elemet. A betelepülők származási helyének részletezését mellőzve, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy túlnyomó többségük a Jászságtól északra fekvő területekről, tehát mai felfogásunk - 184 -