Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom

szony vendégei gyülekeztek, A koszoruslegónyek éa a vőfély a vőlegényes házhoz mentek a koszorúslányok pedig a menyasszonyhoz. Amikor mindannyian együtt voltak a vőlegénye háznál, a vőfély, a vőlegény és a koszoruslegények a vendégekkel együtt elmentek a menyasszonyért. Indulás előtt azonban a vőfély verset mondott, elbúcsúztatta a vőlegényt az egybegyűltektől. Először szüleitől, testvéreitől, barátaitól s végül kereszt ap.iától, aki a násznagya ls volt. " Dicsértessék a Jézus I Mielőtt elindulnánk erre a nagy útra, A Szent Mihály arkangyal templomába, A mi vőlegényünk arra kért fel engem, Helyette búcsúját végezzem. ő nem képes szólni a síróstól, Midőn megválik a szülői háztól. De mielőtt elvinném a ház virágszálét, Hagy mondjam el rövid szóval az ő búcsúzását. Ő nem fojthatja vissza síró zokogását, Azért mondom én el szive óhajtását, Ede sapám, aki engem felneveltél, Igaz útra mindig vezettél. Boldoggá tehess, hogy arra törekedtél Mint saját lelkedet engem ugy szerettél. Köszönöm jó atyám sok szívességedet^ Áldja meg az Isten minden lépésedet, Hogy örömmel élhess több, boldog éveket. Azért az Isten oltalmába ajánlak tégedet.. Édesanyám hát néked mit mondjak ? Hun dajkáltál, mint gyermekedet, Nem sajnáltad értem sok fáradságokat, Szenvedtél miattam álmatlanságokat. Sok álfiása van még a jó Istennek, Aziokat kívánom, tégedet áldjon meg. Rátaláltam én már szeretett páromra, Eddigi helyemet ujjal cserélem ma. Bocsássanak hozzá kedves szüleim Engem szárnyaimra Kisérjen áldásuk engemet utamra I " A vőlegényt szülei után testvéreitől búcsúztatja a vőfély : w Kedves testvéreim fogjátok meg kezem, Tülletek válásom esik nagy nehezen. Látom, szivetekbül könnyeztek ezen, Szivem megindulva búcsúmat így végzem î Áldjon meg az Isten mind lefekvésben, mind felkelésben, Tartson meg minket testvéri szeretetben I " - I60 -