Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája
Jászdózsán nem csupán a Kissek őrzik az ilyen múltról tanúskodó irategyUtteaeket. A Kiesektől néhány házzal távolabb lakó Szikszavak is hasonlóan szép gyűjteménnyel rendelkeznek. Morvay Pál és Morvay János helybeli kocsmárosok, mikor megtudták, hogy Dózsán régiségek után tudakozódunk, felajánlották, sőt másnap át is adták Fodor F, : A Jászság életrajza c., müvének egyik agyonolvaaott példányát, mondván, hogy ebben a községről minden la van Írva. Mások - az utcán megállitva - irányítottak a parókiára, mert tudták, hogy ott van egy könyv /szintén Fodor müvéről van szó/, amelyben a község története réazletoaen,le van Írva. Fodor könyve egyébként Jészság-szerte nagyon sok parasztcsaládnál megtalálható. Ez a község - illetve saját családjuk múltja utáni konkrét és általánosan tapasztalható érdeklődés, már valóban nem más, mint a Fodor emiitette jász tudat. Ám, amint bemutattuk, ezt nem a redempció alakitotta ki, hanem már azt megelőzően is megvolt és hatott, mégpedig azért, mert egy nagyonis gyakorlati, hasznot hajtó tény : a jász származás igazolására szolgált, amelynek a jászok kerületi kiváltságából eredően - a Jászság területén lakók számára számtalan kisebb-nagyobb, de mindenképpen vagyon-növelési 'lehetőséget biztositó vonatkozása volt. Mivel azonban a Jászok - külső hatóságok szemében - a területi privilégiummal egységesen rendelkező emberek voltak, a jász öntudat is, illetve,annak megnyilvánulásai elválaszthatatlanul kötődtek magához a területhez : a Jászsághoz. Nem egy redempcióval megteremtődő, fiktiv jász öntudatról van tehát szó, - mint ahogy azt Fodor állitja -, hanem egy nagyon is természetes magyarázattal biró : a vagyon gyarapításénak a Jászságban más területek lakosai T hoz képest egyszerűbb és gyorsabb lehetőségeit biztositó konkrét jogállapot hangoztatásáról. Bizonyitja ezt az is, hogy a Jászságból más helyekre költöző jászok hiába vitték magukkal jász öntudatukat, uj környezetükbe betagozódva sohasem lettek jászokká. Hiába mentek más környezetbe esetleg tömegesen is /pl. a kiskun pusztákra/, uj jász községet nem hoztak létre, bár elvileg megtehették volna. Ez pedig azt bizonyltja, hogy a tudatot egy község társadalmi közössége alakitja ki, nem pedig az egyes egyedek. A tudat nem egyénekhez, hanem kollektivumhoz kötött, aminek kialakulásában mindenekelőtt,a Kissek példáján bemutatottak mintájára a biológiai alapok megteremtése a leglényegesebb. Jászdózsán ez a biológiai alap, azaz a családoknak a férfi és nőágon az asszimiláló - törzsökösnek számitó - tömbjéhez való hasonulása teljes egészében megtörtént. Itt a befogadó tömb - az 1699-ben 21 helybeliként összeirt és 18 velük már korábban is egy községben élő, eredetileg jövevények együttese - majd a Kiss Mátyások érkezéséig beköltözők - 19^5-re a népszámlálás adatai szerint pusztán a vezetékneveket figyelembevéve, a településnek túlnyomó részét alkotják. És ez a népes társaság /Jászdózsán e népszámlálás szerint 4.4oo lakos él/ teljesen egyenlő, a község'lakói szerint is ők a legrégibb jászdózsai családok, akik egységes jászdózsai szokásokkal, kultúrával rendelkeznek, s kis eltérésektől eltekintve azonos dialektusü magyar nyelven beszélnek, függetlenül attól, hogy mikor és honnan, s milyen minőségben vetődtek is ide, A XVIII. században - Fodor ezt részletesen kifejti - egy viszonylag nagyobbarányu beáramlás történik a Jászságba. Ám éppen az általa Is kiindulási adatként tekintett Pentz-összeIráa mutatja, hogy e török után észlelhető nagyobb települési mozgalom a Jászságot abban az állapotában éri, amikor minden községben kimutatható az asszimilációra képes állandó, magukat helybelieknek valló lakosság. Ezekhez pedig hiába jönnek a betelepülők, a korábbihoz képest ekkor kétségtelenül gyakrabban és több alkalommal észlelhető hullámban v _annjyian egyetlen községből sem mutathatók ki, hogy az ott talált tömböt szétzilálták volna, il-
