Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Berecz Barbara: Az egri vár 2017-es feltárásának Árpád-kori kármia anyaga
BERECZ BARBARA azokat a szelvényeket ismertetem részletesen, ahol a középkori egri püspöki székhely építéstörténetével kapcsolatban az ásató régész, Búzás Gergely új megállapításokat tett. A korai püspökvárral kapcsolatos újabb eredmények A kutatások mai állása szerint az egri várhegyen az első ezredforduló táján, az államalapítás idején emelték az első épületeket. Az 1970-80-as években Kozák Károly régész feltárta ennek maradványait, egy téglalap alakú, osztatlan belső terű udvarházat, ettől keletre egy rotundát, valamint annak temetőjét.1' Kozák ehhez az épületegyütteshez kötötte a Szent István által alapított egri püspökség létrejöttét.15 16 Ehhez tartozhatott a hegyre vezető út mentén, a Törökkerti terasz területén feltárt Árpád-kori település is. Kárpáti János véleménye szerint az itt feltárt út vezetett fel egykor a domb platóján feltárt udvarházhoz. A 14. században e régi út nyomvonalára tűzték ki a Hippolito d’Este egri püspökről elnevezett középkori kaputornyot.17 A Búzás Gergely vezette 2017-es feltárás a vár legkorábbi épületeit közvetlenül nem érintette, ám az udvarházra ráépült későbbi falakat igen, amely támpontot ad a korai épület bontása 13. század eleji keltezéséhez.18 2017-ben a későbbi provizori palota nyugati homlokzata előtt, a középkori déli kerítésfaltól észak felé húzott 2 m széles szelvényben (17. szelvény) 70 cm-es mélységben egy délnyugat-északkeleti irányú kváderfal keleti síkja bukkant elő, amely a provizori palota és a kaszárnya között Kozák Károly által feltárt Árpád-kori palotaépület nyugati falának belső síkja lehetett. ( 1. kép) A szelvény déli felében elértük az Árpád-kori kváderfal alapozási szintjét. Az itt feltárt falsarok iránya illeszkedett a tőle keletre álló korai palotaépület tájolásához, tehát építése idején a korai palotaépület még minden bizonnyal állhatott.19 A régi palotaépület és az új falsarok között egy rámpát alakítottak ki, amely a falakkal övezett terület magasabban fekvő belső udvarára vezetett fel. A falsarok alapozása melletti rámpa feltöltési rétegéből, a 110-190 cm-es mélységben lévő agyagos, faszenes, szemetes betöltésből, nagy menynyiségű bekarcolt csigavonallal díszített késő Árpád-kori kerámia került elő. A falban pedig egy másodlagosan felhasznált 12. századi oszloplábazatot találtunk. (2. kép) Ez a leletanyag a 13. századra keltezi a kváderfalat. A feltételezések szerint a 13. század eleji püspökvár körítőfalának délnyugati sarka került itt elő.20 15 Kozák 1989 1990.317-375. 16 Kozák 1984.107-144. 17 Kárpáti 2016.54,272-273. 18 Búzás 2017a. 3. 19 Búzás 2017a 6. 20 Kozák 1987.422.; Búzás 2017a 5. A 17. szelvényben előkerült Árpád-kori kerámia értékelése A szelvényből összesen 55 darab Árpád-korra keltezhető kerámiatöredék került elő. Az anyag túlnyomó többségét (50 töredék) a 110-190 cm-es mélységben elért agyagos, faszenes, szemetes rétegből bontottuk ki. A szelvény déli részén, az Árpád-kori kváderfal alapozási szintjéről csupán egyetlen 12. század végére, 13. század elejére keltezhető szürke fazék aljtöredéke látott napvilágot. ( 1. tábla 13. kép) A szelvény délnyugati bővítéséből, 200 cm-es mélységből előkerült töredékek már egy későbbi korszakra, a 13. századra keltezhetőek, ezt bizonyítja az edénytesten körbefutó, bekarcolt csigavonalas díszítés. Innen külön érdemes kiemelni egy utólag átfúrt, díszített oldaltöredéket, mely az edény javítását bizonyítja. ( 1. tábla 14. kép) Az edénytöredékek többsége barnásvörös színűre égett, a szelvény délnyugati bővítéséből származó töredékek viszont kivétel nélkül fehér színű, de feketére égett fazekakhoz tartoztak. A leletanyag első szétválogatása után úgy tűnik, hogy a töredékek főzőedényekhez, fazekakhoz tartozhattak. Az agyagos, faszenes, szemetes rétegből egy jellegzetes Árpád-kori edénytípus, egy cserépbogrács perem is előkerült. Az egri vár 2017-es feltárásán összesen 4 darab cserépbogrács töredéket találtunk.21 (5. tábla 1-4. kép) A kutatások nyomán fény derült arra, hogy a cserépbográcsokat a magyarok nemcsak a nomád-félnomád életformában használták, hanem az Árpád-kor folyamán végig kedveltek voltak, a Kárpát-medence egész területén.22 A cserépbográcsokkal Takács Miklós foglalkozott a legrészletesebben. Típusaikat és a magyarországi leleteket egy monográfiában összegezte, valamint egy-egy tájegység (Kisalföld, Veszprém megye) Árpád-kori cserépedényeinek kapcsán is ismertette.2’1 Az edények alakja, peremformája és az oldalakon látható díszítés alapján négy csoportba osztotta a cserépbográcsokat. Az egri várban előkerült Árpád-kori kerámia közt szinte kizárólagosak voltak a szalagtechnikával felrakott, kézikorongolt edények. A csak töredékesen ismert fazekak legjellegzetesebb részletei a peremek. A 17. szelvényben feltárt Árpád-kori fal alapozása melletti rétegből kibontott kerámia töredékek peremkiképzése igen nagy változatosságot mutat. ( 1. tábla 1 -5. kép) Megtalálható az egyszerű lekerekített, ferdén levágott perem, valamint a 12-13. századtól már általánossá váló kettős tagolású, illetve galléros perem is. 21 Az 5., 7., 17., és 22. szelvényben találtunk cserépbogrács perem-, és aljtöredékeket. 22 Valter 2018.70. 23 Takács 1986.; Takács 1994.447-479.; 'Takács 1996a. 135-196.; Takács 1996b. 325 352. 9.3
