Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Buzás Gergely: Jelentés az egri vár 2016-2017-ben lezajlott régészeti kutatásairól
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 5. A püspöki palota a 14-IS. században A 14. században épült ki az északi püspöki palota egészen a 13. század második feléből származó külső várfalig. Ekkor alakítottak ki az épület keleti részének földszintjén egy középpilléres termet, amit a hypocaustum fűtött. A hypocaustum és a terem vele egybeépült keleti válaszfala utólag épült hozzá a 13. századi északi várfal vakolt belső síkjához. A hypocaustumot Kozák Károly 1981-ben feltárta, majd később visszatemették.25 A jelenlegi ásatás során újra előkerült hypocaustum már rosszabb állapotban van mint az első feltárás idején, de még így is nagyrészt épségben megmaradt. Most sikerült megtalálni és kitisztítani a kemence korábban feltáratlan szellőzőaknáit is. Belső, téglahevederekkel fedett tere és kavicspakolása teljesen ép. Agyagba rakott felső boltozatán szellőzőaknák sorait bontottuk lei. Kőkeretes fűtőnyílásának szemöldökköve átégett és megrepedt, felette a fustnyílás szemöldöke már nem volt meg. A tüzelőnyílás előtt nem találtuk nyomát a fűtőhelyiségnek, ennek falait ugyanis feltehetően már 1552 után, a palota átépítése idején kitermelték, nyomaikat pedig az 1981-es ásatás tüntette el, mindössze a kamra északi falának csonkja, illetve lenyomata volt már csak megfigyelhető. A püspöki palotát a 14. században nem csak észak, hanem kelet felé is kiterjesztették. A románkori káptalani épületből kialakított 14. századi házaktól nyugatra feltártuk a 14. századi püspöki palota déli homlokzati falának keleti végét, amely a románkori káptalanház északi szárnyának nyugati végfalához épült hozzá. Egy későbbi periódusban a püspöki palota keleti határát jelentő románkori falat elbontották, csak a gótikus homlokzati fal vastagságába eső szakaszt meghagyva belőle, és a gótikus falat tovább építették kelet felé, az egykori káptalanház északi szárnyának 12. századi nyugati végfaláig. Ebben a későgótikus falszakaszban egy észak felé nyíló ajtót is létrehoztak. A falszakaszt egy, az alapozásába másodlagosan befalazott törött, kétszer hornyolt, a homorlatok közt élszedett profilú bordatöredék keltezi a 15. század második felére. Ezzel az építkezéssel egy időben készülhetett az az alapfal, amelyet a káptalani kolostor nyugati szárnyát alkotó 1130-as évekből származó románkori püspöki palota északnyugati sarkához építettek hozzá másodlagosan. Ez a fal a későgótikus püspöki palota homlokzati árkádsorának keleti végéhez készült alapozásként. Az árkádsor mára elpusztult emeleti részének egy ívkövét megtaláltuk egy 16. század második felében épült hevenyészett falalapozásban, másodlagosan beépítve. A kövön jól mérhető görbület és az emeleti loggia fennmaradt boltvállainak távolsága egymással összevetve azt igazolja, hogy az emeleti árkádok félkörívesek voltak. 25 Kozák 1984b. Ezek az építkezések minden bizonnyal a palota Beckensloer János püspök által 1470 körül végzett bővítések során készültek, amikor a 14. századi palotát kelet felé meghoszszabbították. Beckensloer János püspök 1475-ös oklevelében elmondja, hogy a székesegyházban álló Krisztus Teste oltár házát, amely a szabolcsi főesperes háza mellett és a székesegyház közelében állt, palotája építése miatt elfoglalta.26 A feltárás alapján egyértelművé vált, hogy a gótikus püspöki palotát Beckensloer bővítette ki keleti irányba, elbontva ezzel a 12. századi káptalani kolostor északnyugati helyiségét. Ezek alapján a Krisztus Teste oltár háza ezzel az elbontott helyiséggel azonosítható. Ebből következően valamelyik ezzel a házzal szomszédos épület lehetett Ambrus mester háza. Két szomszédos épület jöhet szóba: az egyik keletről, a másik délről csatlakozott. A megoldásban a 15. század végi állapotokat rögzítő Liber Sancti Johannis egy bejegyzése segít. Eszerint a Szent István-templommal szemben az éneklőkanonok háza állt, amelynek szomszédságában a káptalani jegyzőség helyezkedett el.27 Mivel a Szent István-templommal szemben a 12. századi püspöki palota megmaradt északi feléből kialakított két ház közül a délebbi állt, ezt azonosíthatjuk az éneklőkanonok házával, északi szomszédját pedig a káptalani jegyzőséggel. Ez esetben a szabolcsi főesperes háza csak a Krisztus Teste oltár házának keleti szomszédja, azaz a románkori káptalani kolostor északi szárnyának nyugati végéből a 14. században kialakított ház lehetett. Ilyen módon a püspöki palota és a Szent István-templom mellett a 14. században kialakított házcsoport öt háza közül négynek tudjuk azonosítani a 15. század végi funkcióját, mindössze a Szent István-templommal közvetlenül szomszédos ház tulajdonosa nem ismert, de könnyen lehet, hogy ez nem külön ház volt, hanem egy egységet képezett a szabolcsi főesperesnek tőle északra emelkedő házával. Az ettől keletre emelkedő épület pedig esetleg a Szent István prépostság nem sokkal 1509 előtt lerombolt háza lehetett. A káptalani épületek átépítése aló. század első felében A Szent István-kápolna északi oldalán álló épületrész nyugati homlokzatához később egy újabb támpillért építettek hozzá. E támpillér sárga homokkőből készült lábazati kváderei a székesegyház későgótikus szentélyénél alkalmazott kövekkel azonos anyagúak, így ennek átépítését a 15-16. század fordulójára keltezhetjük. Az épület északi szárnyát valószínűleg később, de még a 16. század első felében építhették át reneszánsz stílusban. Az épület nyugati végéből ekkor egy válaszfallal egy keskeny teret, 26 Détshy -Kozák 1964.34. 27 Détshy-Kozák 1972.148. 62
