Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)

Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A csókakői vár régészeti kutatása, 2014-2017

HATHÁZI GÁBOR - KOVÁCS GYÖNGYI

Az alsóvár kaputornyától induló falszoros útjának eredeti 15. századi kövezete nagyjából a két helyiség osztófalának vonaláig viszonylagos épségben fennmaradt, ezt követően viszont megszakadt. A középkori kövezet pusztulása a további szakaszon a 16-17. századi építmények, de még inkább a már említett, 17. századi ciszterna kialakításával hozható összefüggésbe. A burkolat utólagos török javítgatásaira a falszoros fordulásánál, az észak felé kanyarodó lépcsősor (F6) megépítése keretében került sor.

A terasz keleti sávja (G)

A falszoros nyomvonala a gótikus palota délkeleti sarkánál merőlegesen északnak fordul. A kanyarulat környékén - az oszmán kori rétegek alatt - alapozásig viszszabontott falmaradványok utalnak csak a 15. századi beépítettségre. E korszakban a falszoros ezen észak-déli irányú, „zsákutca-szerű” záró szakaszát jarkasvermes belső kapu (Gl) zárta el a felvezető falszoros többi részétől. Az oszmán időszakban a középkori belső kaput elbontották, a fokozatosan emelkedő 15. századi út kövezetének helyére pedig török kori kövezet és lépcsősor épült (F6), az eredeti viszonyoknál magasabb szinten. (23. kép)

A falszoros észak-déli irányú, záró szakasza az oszmán korszakban intenzív használatban volt. E nagyobb, 5x13 m-es sáv északi részén, kiterjedt felületen, kelet-nyugati irányú gerendákkal erősített, észak-déli irányú deszkákkal fedett padlót tártunk fel (G2), mely a leletanyag és a pénzek alapján a 17. század első felére, de főként a

41