Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A csókakői vár régészeti kutatása, 2014-2017
HATHÁZI GÁBOR - KOVÁCS GYÖNGYI Az oszmán kori helyiségekben téglázott felületek jelzik a hajdani tüzelőhelyeket. A fent említett helyiségtől keletre eső térben egy nagyobb kiterjedésű téglázott felület mutatkozott (E4), mely a rétegviszonyai alapján a 16. századra keltezhető. A dzsámi alapjait fedő omladékban számos mázas török kályhaszem-töredék került elő, melyek feltehetően a keletről szomszédos épület egyik szemes kályhájából származhatnak. A gótikus palota területén kialakított legkeletibb oszmán kori helyiségben - ennek falai különösen gyenge minőségűek - két csapolt kő oszloplábazat, továbbá több a helyiség járószintjébe mélyedő oszlophely található, ezek fakonstrukcióra utalnak, és lehet, hogy egy, a teraszok közötti közlekedést szolgáló falépcső nyomai. A gótikus palota déli lezárását adó 15. századi falszoros-fal felső részét a hódoltság korában részlegesen visszabontották, illetve elplanírozták. A planírozási réteget vastag agyagos járószint zárta le, mely egyértelműen ráfedett a visszabontott faltetőre is. Sajnos a pusztulás miatt arra válasz nem adható, hogy a helyiségsor déli homlokzata az oszmán korban milyen volt. Az alsó terasz (F-G) Az alsó terasz lényegében az alsóvár kapujától a vár belsejébe vezető 15. századi falszoros sávja, déli oldalán az alsóvár déli főfalrendszerével, a déli sáv két oldalán 16- 17. századi, a közlekedő folyosót beszűkítő épületekkel (gazdasági épületek, illetve az őrség szálláshelyei). A falszoros nyomvonala az említett gótikus lakóépület délkeleti sarkánál merőlegesen északnak fordul, majd egyenesen tovább halad, a középkori alsóvár északi zárófalába kötve. A terasz déli, kelet-nyugati irányú sávja (F) A falszorosban haladó út déli sávjában a 16-17. században meghatározó változások történtek. A feltárási megfigyelések szerint (is) a dzsámi tömbjétől délkelet felé eredetileg két épület (F 1-F2) emelkedett a várfal mentén, melyek - a karlsruhei térképvázlat új, 17. század eleji kel12. kép A csókakői vár ábrázolása a karlsruhei térképvázlaton, 1601-1602. Részlet. (Karlsruhe, Badeni Tartományi Főlevéltár) (színes kép: HATHÁzi-KovÁcs-SuDÁR2017a. nyomán) tezését tekintve - a 17. század legelején, de feltehetően már a 16. században is álltak. Az ásatások során mindkét épületnél az oszmán kori építkezésekjellemzőivel, jelentős javítások, átalakítások nyomaival találkoztunk - akárcsak a felső terasz épületsoránál (D2) -, valamint gazdag 16-17. századi török leletanyagot tártunk fel. Mindezek oszmán kori keltezésüket erősítik.18 Az épületeket a középkori kövezetre építették rá ( 16. kép), illetve - az ásatási megfigyelések szerint - a keleti épületet (F2) részben Bakics kori épület-alapokon emelték, (vö. 3. kép) Az ásatások során megfigyeltük, hogy a középkori kövezetét az épületeken belül elbontották, azaz a belső térben szintsüllyesztést hajtottak végre, megteremtve ezzel a döngölt föld-agyag padlózatot, melyen a török korban jellegzetes téglázott tüzelőhely is helyet kapott.19 A karlsruhei vázlaton látható, hogy a két épület között egykor kis köz (sikátor) (F3) vezetett ki a várfalhoz. A vázlat alapján az is feltételezhető, hogy az épületek észak-déli keresztfalai egykor bekötöttek a várfalba. Az épületfalak több szakaszon 1-1,5 m magasságban ma is állnak, a nyugati épület északnyugati armírozott sarka különösen látványos. ( 18. kép) A két épületet a kerámialeletek alapján a 17. század közepe táján egyesítették, elbontották a nyugati épület keleti főfalát és egy - a régire részben ráfedő - új falszakaszszal elzárták a várfalhoz kivezető kis közt A visszabontott fal csonkját az egyesítés utáni épület északi fala, annak jól elkülönülő későbbi periódusa őrzi magában foglalva. ( 17. kép) A várfalhoz kivezető kis köz helyén összefüggően fennmaradt a 15. századi kövezet, ép kőburkolattal 3 m széles sávban, a burkolat alapozása a déli várfal pusztulási határáig követhető. A vázolt régészeti jelenségek egyértelműen mutatják, hogy a karlsruhei térképvázlat nem keletkezhetett a visszafoglalás után (1690 táján), hanem csakis a két épületrész egyesítését megelőzően. Az épü-18 Hatházi Kovács 2016.124-128. 19 A középkori járószint későbbi elbontására és lesüllyesztésére máshol is van példa. Például Válón az oszmán palánkvár központját alkotó középkori templom járószintjét az oszmán időkben visszabontották és lesüllyesztették. Hatházi Kovács 1996.22. 39
