Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)

Pataki Katalin: Források, kutak, falak - A hatvani kapucinusok kolostor kertjének nyomai

ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4.

kertelennek bizonyult és a kútépítés költségeit nem tudta az adományból finanszírozni a kolostor.31

1744- ben, miután a provinciális és egyéb vendégek fogadására alkalmas szobák elkészültek, a provinciális látogatást tett a kolostorban. A gyümölcsöskertet látva dühösen kérdőre vonta a kolostor gvárdiánját a terület mérete miatt. A koldulórend szabályaiba ütközőnek tekintette, hogy a gyümölcsös túlnyúlik a kolostor alapterületén, annak kerítéssel való körülvételét pedig különösen hivalkodó cselekedetként értékelte. A házfönök ezzel szemben azzal érvelt, hogy a custodia jóváhagyta a telek méretét, a definitor maga írta alá a terveket. Továbbá megjegyezte, hogy „jobb az előrelátás, mint a megbánás, amint az az óvári és más esetekben történt, ahol a kegyesen felajánlott területet viszszautasították, és most már szívesen fizetnének akár több száz forintot is érte, de hiába”.32

1745- ben meghalt a hatvani uradalom íöldesura, a kolostor alapító patrónusa, Starhemberg Gundacker Tamás. Halála előtt azonban még ezer forintot és 15 öl követ adományozott a kolostor kerítésének felépítésére, így a provinciális dorgálásai ellenére tovább folyt a kert kialakítása és körülkerítése. Még ugyanebben az évben elkészült a második kút a kolostornégyszög belső udvarán. Ez azonban nem a kert, hanem elsősorban a mosókonyha és a konyha vízszükségletét biztosította, méghozzá földalatti csöveken keresztül.33 Starhemberg támogatásának köszönhetően 1747-ben a kolostorkert fala - a tető kivételével - teljesen elkészült, és Ursicinus atya megkezdte a gyümölcsös beültetését. A háztörténet feljegyzése szerint „ha nem hiányoztak volna a segítő kezek, akkor tökéletességre is vitte volna a dolgot, bár így is szép eredményt ért el”.34 Valóban figyelemre méltó, hogy a

31 „ac demum pomarÿ fundamenta jecit. Quamquam autem P. Guardianus sat institerit, ut et Stabulum cum fornice curaret, id ipsum tamen minime obtinere potuit. Fons

Praeterea cum pristinus noster Syndicus Bernardus Anthaller 100 florenos levandos hic habuisset, qua debitum suum activum, illosque nullo modo percipere potuerit, datis nobis super hoc obligatorÿs, eosdem nobis pro fonte aedificando in medio horti culinary cessit. Praementionatus autem Inspector Nesszer, accipiens a nobis obligatorias obtulit se praefatos 100 fl. a Provisore hujate, qua debitore exquisiturum . Sicut et post Triduum invitato P. Guardiano ad prandium retulit praefatam summam se jam apud Syndicum deposuisse. Ast mentitus aliud nihil deposuit, quam praedictas obligatorias, sicque illusus P. guardianus dum fontem exstruxisset, fraudem ejusdem fraude elusit, errogatamq[ue | summam pro fonte illo alÿs rationibus immiscuit.” CHA 117 -118.

32 „Postquam eigo hoc anno ex integro parata fuissent cellae Provincialatus, ac hospitum; videns R. P. provincialis in visitatione amplum pomarÿ Spácium /; ut modo prostat :/ totus furibundus Patrem Ivonem hisce affatur; Ad quid tanta amplitudo? ni muri pomarÿ jam extra fundamenta prostarent, a Sacristia immediate e diametro ad alium murum hortum praecluderem. Hem quantus Zelus! ast belle respondit eidem P. Ivo: Non, inquit, sumqjue] in Custodia occlusi. Nonne, inquit, subscripsit cum definitoribus delineationem? Potuerunt tunc alias minutias advertere, cur non ct hoc? bonum sane responsum melior enim est providentia, quam poenitentia, prout factum etiam est Óvarini ct alibi, ubi spatium gratis oblatum accipere renuerunt, nunc autem etiam aliquot centenis florenis lubentes vellent idipsum exsolvere, sed perperam.” CITA 121 (1744)

Vö. Siptár 2015.198. A mosonmagyaróvári háztörténet nem a telek kapucinusok által történt visszautasításáról, hanem a számukra kiutalt gabonaház átvételének meghiúsulásáról tudósít.

33 „8va Julÿ etenim Excell[entissi]mus Fundator noster Thomas Gundakerus Cornes de Starhenberg Dominium terrestre cum coelesti commutavit. Fortunatus, cum A. R. P. Provincialis eundem praevie adhuc vegetum adeundo eo disposuit, ut pro terminanda cinctura pomarÿ nobis mille fl: et 15 orgias lapidum benigne resolverit. Quoniam autem et vestium lavatorium, et ipsa culina aquae penuriam hucusque senserit, V P. Guardianus Sumptibus Conventus centum videlicet et quatvordecim florenis fontem in medio claustri e lapidibus exstrui curavit, qui non solum ad praefatum ad lavatorium, verum et ad culinae tum cadum, tum lebetem Subterraneis tubis aquam subministrat." CHA 125. (1745)

34 „Interea hanc solennem (sic!) jucunditatem Comitabantur aliae duae. 1 ma quidem dum 14ta

Maÿ primus plantaretur lapis Ecd[esi]ae Parochialis in medio muri Sanctuarÿ per Rssmum

Dominum Franciscum Káló, abbatem canonicum et Gralem vicarius Eppi Vaciensis

assistentibus eidem A. R. D. Matthia Qirini Parocho Szilágyiensi et A. R. D. N. N. Parocho

Macsiensi. 2da cum non modo pomarÿ nostri cinctura /: praeter mille florenos fundatoris :/

hatvani kolostor 1747-ben elkészült kerítése közel egy évtizeddel előzte meg a budai kolostorét, amely csak 1756-ban épült fel a mai Corvin tér területén és a várhegy lejtőjén elhelyezkedő kertek körül.35

1748-ban megtörtént a konyhakert és gyümölcsös sövénykerítéssel való szétválasztása.36 Érdemes megjegyezni, hogy Ursicinus atya neve ebben az évben még szerepel a hatvani kolostor szerzeteseinek névsorában,3' 1749-től azonban már nem jegyezték fel a nevét a kolostor lakói között.38 Ez alapján azt feltételezhetjük, hogy Ursicinus atya kifejezetten a gyümölcsös kialakítása miatt érkezett Hatvanba és a munka elvégeztével visszatért korábbi kolostorába, vagy egy másik, szintén a tudását igénylő rendházba költözött tovább. Első pillantásra talán ellentmondásnak tűnik, hogy a hatvani kolostor laikus szerzeteseinek névsorában 1738-tól folyamatosan volt kertész: F. Athanasius Ducumburgjensis] neve 1736-tól szerepel a laikus testvérek névsorában, 1738-ban jegyezték fel először, hogy a kerttel és pincével kapcsolatos feladatokat is ellátta. 1739-ben ugyancsak ezen minőségben szerepel. Halála után, 1740-től Hieronymus Poystorffjensis] neve jelenik meg, mint „communitjarius] et hortulanus” és 1742-ig folyamatosan mint kertész szerepel a névsorban. A kertészek ezután is csak néhány ( 1 -4) évet töltöttek egy kolostorban, így életük során egészen eltérő környezeti viszonyok között szerezhettek tapasztalatokat.39 A gyümölcsös telepítése azoban a kolostorokban folyamatosan jelen lévő kertészekénél valószínűleg specializáltabb tudást igényelt, és a rendtartomány - még ha a kert mérete konfliktusokat is szült - egy megfelelő szakértelemmel bíró szerzetes kiküldésével járult hozzá a hatvani kolostorkert fejlesztéséhez.

1751 -ben mind a kolostor, mind a konyhakert kútját javították,40 1753-ban pedig, egy reggeli séta alkalmával, Grassalkovich Antal, az új földesúr, több más ügy megtárgyalása mellett, a kolostortelek kibővítésére és a kert körüli kerítés cseréppel való befedésére is ígéretet tett a hatvani háztónöknek.41 A gvárdián még ugyanebben az évben ismét megjavíttatta mindkét kutat, a konyhába pedig rézcsapokkal ellátott ólomcsöveken át vezetett

adjunctus 50 ex cassa conventus per P. Guardianum Cornelium ex integro /: tectulo excepto :/ perficeretur et per Patrem Ursicinum plantari adeo inchoaretur, ut, si manus auxiliares non defuissent, ad perfectionem deductum fuisset, verum etiam quod sequens emanaverit.” CHA 132(1747)

35 Sisa 2005.153.

36 „Dum autem P. Guardianus sumptibus Conventus hoc anno hortum Culinae a pomario cratibus praeclusisset, ac libros a R. R. Proale missos, et inter benefactores sub anno 1747 notatos compingi curasset item et gradus cellari renovasset, ad Requisitionem Gralis Vicarÿ Vaciensis /: ut patet sub fasci A 1 :/ Administrationen! Parochiarum Hévisz et Ecséd assumpsimus.” CHA 135 (1748)

37 Neve mindkét évben rögtön a házfonöké után következik: „VP. Ursicinus Steinbruckens [is], vicar[ius],subm[a]g[i]st[er]”QTA 131.(1747), 134.(148)

38 CHA 136.(1749)

39 F. Martius Herbipol[ensis] (1743), F. Amadaeus Slavus (1744-1746), F. Georgius Neostad[ensis] (1747 1748), F. Conradus Boemus (1749-1753), F. Frhardus Vienn[ensis] (1754), F. Pacificus Süesita (1755), F. Adjutus Passav[ensis] (1756-1757), F. Urbanis Vien n [ensis] (1758), F. Claudianus Lincenfsis] (1759,) F. Pacificus Silesius ( 1760- 1762), F Romualdus Austriacus (1763), F. Urbanus Viennfensis] (1764), F. F Proculus Salisburg[ensis] (1765-1766), F. Achatius Hoslav[ensis] (1767). CHA 88., 91., 94., 97., 108.,

114., 116„ 119., 121, 124., 127., 131., 134., 136., 142., 144., 151., 154., 156., 160., 163., 165.,

167., 170., 175., 178., 181., 183., 185., 187., 194., 204. Az itt felsorolt nevek felbukkannak szintén kertészekként - a nagyváradi kolostor lakói között. Vö. Emődi 2006. LX-LXXXII.

40 „Reparavit et fontes tam Claustri, quam culinarÿ horti." CFiA 145 (1751)

41 CHA 154.

52