Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Sz. Király Júlia: "Körülötte titok… Virágok világa" - Gárdonyi Géza és kertje
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. 9. kép Gárdonyi Géza Emlékház, 2010 (fotó: Lónyiné Nagy Éva) gitot magasabb eszmék mozgatják. Margit megváltói szerepre kényszeríti magát, Jancsi pedig viaskodva ugyan, dogmáknak, külső elvárásoknak és saját elvárásainak igyekszik eleget tenni. Margit mennyei elhívásnak próbál megfelelni, szellemi dimenziókban él. Jancsi tökéletesedési folyamata az általa nevelt kert tökéletesedésével párhuzamosan zajlik. Margit a vezeklésben, Jancsi pedig az alkotásban keresi a tökéletest. Gárdonyi kertje elevenedik meg a sorok között. Ahogyan Jancsi felfedez, átél és megért egy-egy kertjében zajló jelenséget, úgy érti meg egyre inkább Margitot. Számos dogma miatt nem vehet részt abban a munkában, amelyet Margit vállalt, de a kertészkedés során felfedezett gondolatok segítik őt az eligazodásban. Gárdonyi maga is számos dolgot megértett kertje gondozása közben. Születés és elmúlás, öröm és bánat, egyszerűség és összetettség, mind-mind jelen van az emberi életben és a természetben is. Gárdonyi számára a természet alkotói közeg volt, mint ahogyan Jancsi életében is. Ahogyan Gárdonyi természeti képekkel tett érthetővé, érzékletessé egyegy fontos üzenetet, úgy fogalmazta meg Jancsi a liliom felnevelésével, kertje gondozásával is Margit iránt érzett szeretetét, tiszteletét, együttérzését. Az Isten rabjaiban az „égi liliom” lelki tökélesedésének folyamatát rajzolta meg Gárdonyi. Két eseményt hoz párhuzamba: Margit cselekedeteit és Jancsi fráter törekvéseit. Ahogyan változik, tökéletesedik Margit, úgy növekedik fel a fráter gyönyörű, a hercegnőnek nevelt lilioma is. Ahogyan Margit ráébred küldetésére, feladatára, úgy ébred rá Jancsi arra, hogyan lesz szebb, erősebb, illatosabb, tökéletesebb egy virág. Gárdonyi bátran szán időt a regényében arra, hogy hőseivel kifejtse természetszemléletét. A haldokló János kertész utolsó intelmei fia számára Gárdonyi egy-egy bölcs gondolattá érlelődött felfedezése. „Elmondok neked egyet-mást. Mindennap egyvalamit. Hogy megtarthasd. A fejedben. Mert látod: minden ember... annyit ér... amenynyit... tud. Ha olyat is tud... amit más senki se... akkor mindenkinél többet ér... Ígérd meg, hogy... amiket elmondok... senkinek... el nem mondod... Csak mikor... te is halálodat érzed... mint én... akkor... Annak mondod meg... akit... legjobban szeretsz... ígéred?...- Hát melyiken is kezdjük... A hagymás növényeken. Tudod, hogy a hagymánkat mindenki bámulja. A világon sehol akkora hagyma nem terem... mint a mi kertünkben. De ha más kertben szaporítják... csak kicsi hagyma... válik abból. Köhögött. Elhajtott egy legyet a keze fejéről, és körülpillantott.- Hát annak a titka: ...a hagymába lyukat szúrsz. Árral. Vagy szöggel. Aztán magot nyomsz a közepébe, hagymamagot... Úgy ülteted... A fiú bámult, pislogott. A beteg a mellére tapasztotta a tenyerét, mintha le akarná fogni a köhögést, és susogvafolytatta:- Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikéi... De minden növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki 20
