Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Zábrátzky Éva: Falusi kertek és udvarok Heves megyében - A Heves megyei tájházak portáinak hasznosítása
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. elhelyezkedése függött a geográfiai helyzettől, az évszázadok során kialakult településszerkezettől. Az udvarok és kertek fekvése, használata eltérő a különböző településformák esetében. Jellegzetes településformák Heves megyében Soros-utcás település szalagtelkekkel Az utcás-soros falvak szalagtelkei patak vagy út mentén helyezkednek el, jellemző, hogy egy telken belül található a lakóhely és a munkahely. A lakóudvar folytatása a gazdasági udvar, a baromfiudvar, majd a kert, esetenként gyümölcsös. A Mátra és a Bükk vonalától északra jellemző a csűr építése, amely a lakó és gazdasági építmények után keresztben helyezkedik el a portán, elválasztva az udvart a kerttől.6 A palóc területek jellegzetes településformája a „hadas” település, amely olyan hosszú udvar, melyen egy-egy nagycsalád, vagyis had lakott. A nagycsalád tagjai a telek hosszában, kétoldalt sorban épített lakóépületek helyezkedtek el.7 Ezt Bakó Ferenc több lakóházas soros udvarként említi, a helyi elnevezések szerint „kettes vagy négyes” udvarnak is nevezik, a lakóházak számától függően. Heves megye településeinek nagy része ebbe a csoportba tartozik, a táj házaink többsége is szalagtelken épült. (Párád, Palóc-ház, Boldogi tájház, Kisnánai Szlovák-ház... ) Szálláskertes település, kertes település A történelmi folyamatok hatására kialakult kettős beltelek rendszere a 17-18. században széles körben elterjedt volt Magyarországon. Györffy István volt az első, aki leírta az alföldi „kertes települést”.8 A „kert” ezeken a településeken a lakóháztól távol eső gazdasági udvart jelentette, amely elsősorban a férfiak munkatere volt, akik a kertekben épült „tüzelős istállókban” tanyáztak. Itt tartották a lábas jószágot, a terményeket, munkaeszközöket, tűzrevalót. A lakóházak az asszonyok és gyermekek élettereként funkcionáltak, kis telkeken álltak, gyakran kerítetlenül, esetleg tyúkól, sertésól kapott itt helyet, ezek az állatok a konyháról élnek. Kevés az a település, ahol ez a telekhasználat az 1950-es évekig ilyen formában megmaradt volna. Megyénkben Átány község mintapéldája az ólas kertes településnek: Fél Edit és Hofer Tamás kutatásai idején (1950-1966) a kertek a gazdasági funkció mellett a társas élet sajátos tereként játszottak fontos szerepet: a téli estéken 25-30 férfi is összegyűlt, tűz mellett beszélgettek. A hegyvidéki településeken a ’’kertek” nem a falu közvetlen közelében helyezkedtek el mint az Alföldön, hanem nagyobb, esetenként több kilométer távolságra. Ennek a típusnak legismertebb példája Szarvaskő.9 Csűrös-kertes település Az északi hegyvidéken a két beltelkes település átmeneti formája a „csűrös-kertes” település, ahol a gazdasági udvarnak egy 6 Veres 2005.75-76. 7 Fodor 1930. 8 BArth 1981. 9 Igaz 1964. 118 része, az istálló a lakótelken kap helyet, a csűr, ahol a betakarított termést csépelték, illetve a szálastakarmányt elhelyezték pedig a kertben. Ilyen volt Mikótalva, Balaton, Ivád. Mikófalván a telek formája és beépítettsége más volt a nemeseknél és más a telkes jobbágyoknál. A kisnemesi nemzetségek nagyméretű telkei elaprózódtak, hiszen a nemeseknél minden leszármazott örökölt a telekből, amint nagykörű lett. A telekrészre a leszármazottak családonként házat építettek, ami zsúfolt udvarokat eredményezett: a 19. század végén 25 lakóház állt a Kovács-Matyó had telkén. Szükség volt a település szélén álló kertekre, ahol a nagy helyigényű gazdasági munkálatokat végezhették (cséplés, nyomtatás, szénatárolás) A telkes jobbágyok telkei ezzel szemben megmaradtak teljes méretükben, ez nem osztódhatott a jogszokás szerint: csak egyetlen fiú örökölhette a telket, amelyen a lakóház állt. A többiek vagy elköltöztek, vagy máskor az apjukkal egy fedél alatt éltek, annak haláláig. A csűrös kert, és az ólas kert a hajdani kisnemesi településekre jellemző.10 Kertek, udvarok Heves megyében Aparaszti háztartások minden tekintetben a praktikus megoldások alapján szerveződtek, az udvarok kialakításában a gazdaság működtetése volt az elsődleges. A házak udvarát az állatok lelegelték, csak az elkerített területen élt meg a kultúrnövény. A hagyományos gazdálkodás elkülönítette a gyümölcs-, a zöldség-, és virágos kerteket. A lakótelkeken belül a veteményest, virágoskertet körülkerítették, hogy az állatoktól védjék. A virágoskert általában a lakóház előtti kiskertben kapott helyet. Szilvásváradon az 1920-as évekig a porta kerítetlen volt, az udvaron a lakóépület mögött helyezkedett el a sertésól, baromfiól, a „ganéj”, ezek mögött a zöldséges kiskertet „pacsit” kerítéssel vették körül. Külön virágoskert nem volt, a konyhakertbe ültették a virágokat is. A keresztcsűr mögötti nagykertben gyümölcsfákat ültettek, az állatok számára a szalmakazal közvetlenül a csűr mögött kapott helyet. Az 1920-as évektől divatba jött az udvaron épített nyárikonyha, a virágoskerteket a ház előtt alakították ki. A második világháborút követően az udvarokat már körbekerítették, a ház mögötti kiskert megszűnt, egybeolvadt a korábban a csűr mögött elhelyezkedő nagykerttel. Az 1970-es évekre az udvar-gazdasági udvar-nagykert felosztás volt elterjedt a településen.11 Makiáron az egyes kerteket boróka és galagonya sövény választotta el a hagyomány szerint, míg az udvarok között meszelt kőfal alkotta a telekhatárt.12 A veteményesek kerítése napratorgószárból, „góréhól” készült. Atányban jellemző, hogy csupán dísznek nem ültettek fát az udvarra, minden esetben a hasznáért nevelték. A fákat csak mezsgyére ültették, mivel az árnyékában nem nő meg más növény. Az akácfákat fejsze-, villa-, ásónyélnek, kútágasnak. Ügyeltek arra, hogy megfelelően formálódjanak, szép egyenesre nőjenek.13 10 Bakó 1965. 11 GAl. 1971. 12 Bakó 1964.323. 13 Fél-Hofer 1997.92.
