Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Zábrátzky Éva: Falusi kertek és udvarok Heves megyében - A Heves megyei tájházak portáinak hasznosítása
ZÁBRÁTZKY ÉVA ZÁBRÁTZKY ÉVA FALUSI KERTEK ÉS UDVAROK HEVES MEGYÉBEN A HEVES MEGYEI TÁJHÁZAK PORTÁINAK HASZNOSÍTÁSA Heves megye gazdag népi építészetének, lakáskultúrájának ma is élő tanúi a tájházak. A Dohó István Vármúzeum megyei hatókörű városi múzeum, kötelező feladatai között szerepel a működési engedéllyel rendelkező muzeális kiállítóhelyek számára történő szaktanácsadás. Az egyes szakmuzeológusok, valamint az állományvédelmi felelős többek között a megye területén található tájházakat is felkeresik. Heves megyében 14 tájház rendelkezik működési engedéllyel, ezek közül 7 a Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményéből származó tárgyakkal van berendezve, melyek eredetileg a Heves Megyei Múzeumi Szervezet tulajdonában álltak. (Párád Palóc ház, Mikófalva Kisnemesi lakóház és kovácsműhely, Noszvaj Gazdaház, Abasár Kapás-ház, Verpelét Kovácsműhely, Átány Kakas-ház, Nagyrédén a Zsellér-ház átmenetileg nem működik, a rossz körülmények miatt a kiállított tárgyakat be kellett szállítani a múzeum gyűjteményi raktárába) A megye településein ezeken kívül még számos olyan tájház működik, amit a lelkes közösség, az önkormányzat, vagy egy magánszemély hozott létre, bár hivatalos működési engedéllyel nem rendelkeznek, elsősorban a szigorú feltételek miatt. 2001 - ben összesen 27 néprajzi kiállítóhely volt a megyében,1 ez a szám azóta növekedett. A helyszíni bejárások során a muzeológusok tapasztalatokat szerezhetnek arról is, hogyan, miként hasznosítja a fenntartó a helyi értékeket képviselő épületet, portát, szem előtt tartja-e a hagyományos paraszti élet színterének eredeti formában történő bemutatását. Erre akadnak pozitív és negatív példák egyaránt. Az épületek, és a berendezés a tájházak nagy többségében teljesíti azt a küldetést, amit a Magyarországi Tájházak Szövetsége is megfogalmazott: „ ...az értékőrzés módozatai közül az a legjobb megoldás, amely eredeti helyükön tartja fenn és mutatja be az épületeket, teljes környezetükkel, az egykor bennük zajló élet minden kellékével. Ez részben múzeumi jelleggel történik, a hagyományos berendezési tárgyakat is helyükön tartó enteriőrök kialakításával; természetesen beleértve a teljes portát, azaz a gazdálkodás épületeit, kellékeit is."2 A ház környezetéhez hozzátartozik az udvar, a zöldséges és virágoskert, a gazdasági épületek, a zöldség és gabonatárolás célját szolgáló vermek, górék, stb. A napjainkban működő tájházaknak kettős küldetésük van: egyrészt hiteles képet kell adniuk a bemutatott korszak életmódjáról, másrészt a közösségi programok céljára is helyet kell biztosítaniuk, a látogatói igényeknek való megfelelés is fontos szempont. A figyelem ritkán terjed ki a porta hitelességére, ám a későbbi fejlesztésekkel ez még pótolható. Arról, hogy milyen is volt a település, a lakóház és környe-1 Cs. Schwalm 2001.37. 2 http://vilago rokseg.ne.hu/a-tajhaz-halozat-magyarorszagon zete a tájház építésének korában, a múzeum adattáraiban található felmérések, tanulmányok, fotók szolgálnak forrásul. Bakó Ferenc a Dobó István Vármúzeum egykori igazgatója, néprajzkutatója az 1950-es évektől kezdődően dokumentálta Heves megye valamennyi településének településformáját, a kiemelkedő jelentőséggel bíró népi lakóházakat. A vizsgálat eredményei megjelentek a Heves Megye Műemlékei I—III. kötetben,3 valamint számos tanulmány született az Egri Múzeum Évkönyve, majd az Agria múzeumi évkönyvekben, önálló kötet jelent meg a Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén címmel.4 Bakó Ferenc kutatásaira alapozva, az 1960-as évektől kezdődően tájházi hálózat kialakítását kezdeményezte, ez a folyamat napjainkig tart. A szakmailag tudatosan kiválasztott településeken az épületek az akkori Országos Műemléki Felügyelőség irányításával kerültek felújításra, célzottan az építésük korszakát igyekeztek bemutatni. A felmérések során elsősorban a lakóépületek, az udvaron található gazdasági építmények dokumentálása történt meg, a kerti építmények perifériára kerültek. A Dobó István Vármúzeumban elsősorban a Fotó Adattárban találunk ezekre vonatkozó forrásokat. A tanulmány célja annak bemutatása, hogyan is őrzik tájházaink az eredeti paraszti portát, annale minden szerves tartozékával együtt. A kertek hagyományos hasznosítása ritka, mivel tájházak telkei mára már nem maradtak meg eredeti méretükben, a kiskertekben zöldségek, hagyományosnak tekinthető virágok termesztésével ritkán foglalkoznak. A kert fogalma a néprajztudományban A kert fogalma a néprajzban, illetve a hagyományos népi kultúrában, tartalmában sokkal színesebb, funkciójában eltérő telkeket jelöl, mint ami az általános szóhasználat alapján eszünkbe jut. A Néprajzi Lexikon így határozza meg a kert fogalmát: „általában lakóház körül található, rendszerint bekerített, zöldségfélék, gyümölcsfák, virágok ültetésére és megóvására szánt terüld. A kert szó a kerül, kerít, kering igék kér- alapszavából származik, a régi magyar nyelvben és néhány mai nyelvjárásban „kerítést jelent”.1’ Kert elnevezést kaptak a szálláskert, istállós-, pajtás-, csűrös-, szérűs kertek, holott ezek nem elsősorban a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés színterei voltak. Ezek a fogalmi meghatározások itt Heves megyében már csak azért is fontosak, mert a két beltelkes településszerkezettel rendelkező falvak különböző típusait megtalálhatjuk a tájházzal rendelkező falvak esetében is. A településnéprajzi kutatások eredményei sokat elárulnak a falvak gazdálkodásáról: a parasztélet rendje, a napi munka, a kertek 3 Bakó 1978a. 4 Bakó 1978b. 5 Kósa 1980.172. 117
