Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Császi Irén: "Zöldséget puttonyszámra" - Az egri hóstyák kertészete
CSASZl IREN A Makiári hóstyán volt a zöldségesek hazája, a Kertész utcai Zellervárnak nevezett területen. A vetés az időjárástól függött, amíg a föld föl nem szikkadt, nem lehetett ásni. A földet a férfiak ásással készítették elő, rendszerint 40 cm mélyre ástak. A zöldségmagot ásózásba szórták, az asszonyok kézzel pergették be a magokat, begereblyézték a földet, majd „lelapigatták”. A lapigató 40x30 cm-es deszka volt, melynek a négy végét zsinór segítségével, fogták föl és a földet balról jobbra oldalirányban végig taposták. Amikor kikelt a zöldség, az asszonyok a nyár során kétszer-háromszor kézzel gyomláltak. Szedésnél a férfiak ortókapával bontották ki a földet, a sorok mellett haladva lazították fel a földet, az asszonyok utánuk mentek és csomókban szedték ki a zöldséget. A karimás végű zöldséget termelték, ennek a bele nem vált el a héjától, azt kedvelték, mert nem volt fás, és nem is nagyon vastag. Az ágas-bogas zöldséget nem vették meg, az nagyon laza földekben termett. A jó minőségű vetőmagot magtermelőtől vásárolták: korabeli napilapok hirdetései alapján megrendelték, pl. a Mauthner magot a budapesti Mauthner Ödön magtermelő és magkereskedelmi rt. kínálta az Eger napilapban 1930-ban, vagy az Agrária Szőlőtelepítő RT. Budapest, a szőlő mellett dinnyemagot és eperpalántát is értékesítette.16 17 18 A termés mennyiségét igyekeztek növelni, „a szalóki részen a Nagykócs dűlő ben 6000 négyszögöl földön 400-500 négyszögöl zöldséget termeltek. Kétharmad volt a sárgarépa és egyharmad a zöldség. A sárgarépából mindig több volt, mint a zöldségből, mert jószágot tartottak és azzal is etették. "ll „10 sorból, mely 90 méter hosszú volt, 30-35 q sárgarépa termett.”ls 1930-tavaszán az Eger napilapban olvashatjuk, hogy az egri zöldségtermelés erősen elmaradott.19 A cikk írója a művelési nehézségekre gondolhatott, mivel ekkor még a magot szórva vetették és nyáron a vetésből a gazt kézzel gyomlálták. A modern zöldségtermelés a sorba vetést követi, ami nyáron át fokozatos ritkítással jól értékesíthető friss zöldséget ad, így az őszi zöldség sokkal szebb és több lesz. A sorba vetés zsinór mellett, a fajták nagysága szerint 20-25 cm távolságú sorokba történt. Mikor a fiatal növények már felhasználhatók, 2-3 cm-re ritkították. A nyári művelésnél rövid, keskeny kézi kapával dolgoztak. A kézi vetőgép 1934-35 körül jött divatba, az első zöldségvetőgépet sokszor maguk készítették a termelők, vagy készíttették lakatos szakemberrel. 1930-ban 45 pengőért kitűnő sorba vető gépet is lehetett kapni.20 A sorba vetéssel a termelés, megmunkálás könynyebb lett, a sorokat 25 cm-re vetették, a kézi gyomlálás helyett már közép kapával lehetett tisztítani, amit a beérésig háromszor alkalmaztak. A farkasvölgyi primőr áru termelése A Farkasvölgyben, a házakhoz tartozó telkeken öntözéssel termeltek primőrárut. A 19. század közepétől már primőr uborkát termeltek a melegágyban, de jelentős volt a paradicsom 16 Eger 1933. XLIV. év£ / január 17 BprossENA 1201/1969 18 BAKÓBA 1065/2016 19 Eger 1933. XLIV évf 67. szám / március 23.5. 20 Eger 1930. XLI. évf! 129. szám / június 8.5. (lucullus, garfield), paprika (hosszú erős), zeller, retek, karalábé és vöröshagyma termesztése is. A kertekben gémeskutak voltak, melyből öntözőkannával és „vacsolóval” locsoltak. Kora tavasztól melegágyban termeltek, melynek készítése a következő mozzanatokból állt: a földet ásónyomnyira kiásták, majd lótrágyával tömték meg, erre a gyepföld következett, amit körbekerítettek fakerettel és rámás üveggel fedtek. Általában egy-egy gazdának 50 -60 rámája volt, az ablakok mérete 125x160 cm volt. A melegágyakat éjszaka a hideg ellen védték, nappal az erős napsütés miatt árnyékolták a hatos fonású zsúpszalmából készült takarókkal, „kamrákkal'?' A magokat előcsíráztatták, nedves ruhára szórták, betakarták, nappal a meleg szobában tartották, éjszakára - mert nem fűtöttek - a párna alá tették, így a test melege nem hagyta lehűlni. Az uborka, zeller, paradicsom, dinnye magot így csíráztatták, csak azt március elején vetették szórva.22 A melegágyi uborkát, a zellert, salátát, hagymát és retket január első tíz napjában már elvetették, a paradicsomot március elején. A magokat egyesével vetették, mert nagyon drága volt. Lyukat szúrtak az újukkal, beledugták a magot és elsimították a földet. Sokszor 15-20 fokos hidegben dolgoztak. A salátamag közé dugdosták az uborka magot. Négy levelében volt az uborka, amikor februárban ,ózétpikérozták”, azaz tűzdelték másik melegágyba. A januárban készített melegágyakat előhajtatónak hívták. Előhajtatónak elég volt két ablaküveg, azalatt megfért annyi mag, hogy melegágyakban lehetett „szétpikérozm”. A hajtatott uborka Péter Pálra már letermett.23 A melegágy helyére karalábét, kelkáposztát és krizantémot tettek. Virágok közül a korai pünkösdi szegfűt, violát, kardvirágot és őszirózsát kedvelték, mindenszentek felé a krizantémot. A kertekben úgy igyekeztek, hogy minden évszakban tudjanak piacra vinni valamit. A kerti földeket minden évben ősszel trágyázták vegyes trágyával, majd ásták és kapálták. Az ásás férfi munka volt, az asszonyok csak akkor ástak, ha a családban nem volt elegendő férfi munkaerő. Asszonyi munka volt a melegágy gondozása, pikírozás, és palántázás, a növények ápolása, a termés leszedése, piacra készítése és árulása. A férfiak leginkább a szőlővel dolgoztak és a szántóföldi munkákat végezték.24 Az öntözésnek két típusa alakult ki. A kertjeikben gémeskutak voltak és öntözőkannával locsoltak, ezt kézi kannás locsolásnak nevezzük. A gémeskút mellett lévő kádba 8 vagy 10 literes vödörrel felhúzták a vizet, majd átöntötték a locsolókannába, s elvitték a palántákig. A pincékből kiselejtezett fahordókba is hordták a vizet. Leginkább a legények és a férfiak öntöztek, napi kétszer, reggel és este. A másik öntözési forma volt a „vacsolás ”, a szórólapáttal történő öntözés, mely módszer a német kertészek szórásos öntözését idézi. A kerti gémeskútból a veteményes ágyások között kialakított barázdába, csatornába folyatták a vizet, a barázda egy gödörbe végződött, melybe 50-60 liter víz 21 BorossENA 1210/1969. 22 Adatközlő: Nagy Miklós Ignác ( 1948) kertész, Eger. 23 Boross ENA 1210/1969^ 24 U.O. 109
