Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
Túriné Makoldi Gizella: Vezessen a csengettyű! Gondolatok Barkóczy Ferenc püspök egészalakos reprezentatív portréjának restaurálása kapcsán
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 3. 5. kép Készállapot felvétel a festményről (a két réteg színhatása finoman áttűnik egymáson) (fotó: Túri Péter) és a „felújításkor” (már Barkóczy halála után) sem egészítették ki, erre utaló nyomokat nem találtunk. A latin szövegrész gróf szalai Barkóczy Ferencről a következőket említi: Istennek és az Apostoli Széknek kegyelme által egri püspök ( 1744, megerősítés: 1745. május 10!) ...stb. Heves és Külső Szolnok örökös főispánja ( 1744- től), a Szent Császári és Királyi Felség belső tanácsosa ( 1741 ) és a Hétszemélyes tábla ülnöke/bírája (1743-tól). Lehetséges, hogy a nagyszabású portrét Egri Püspökké kinevezése alkalmából készíttette, hogy méltóképpen megörökítsék ez alkalomból? A festmény restaurálásának előkészítése Az átvételi állapot felvételein jól látszik, hogy a nagyméretű festmény hordozója három, viszonylag keskeny, parasztszövőszéken szőtt vászondarabból van összevarrva. A vászon a savasodás következtében az évszázadok múlásával veszített rugalmasságából, törékennyé vált. A tekercselés következtében meghullámosodott, helyenként megtört, beszakadt. Húzószélei a vakkeret eltávolításának következtében szakadozottak, hiányosak. (6. kép) A hátoldalon egykori dublírozás nyoma: enyves jellegű elszennyeződött, megkeményedett vékony masszaréteg található. A festmény korának megfelelően vöröses alapozásra készült, olaj festékkel több rétegben festve, lakkozva. A festékréteg az átvételi állapotban erősen töredezett volt, több helyen morzsalékossá vált, pergett. A vásznat ért gyűrődések és hajtások miatt a többrétegű festés felső rétegei helyenként leváltak. Az átvételi állapotot rögzítő részletfelvételeken jól látszik, hogy a festmény lakkozása erősen szennyeződött, átlátszóságából veszítve megsötétedett és törékennyé vált. A rugalmasságát elvesztett lakkozás a kép igen jelentős felületén kipergett, letépve magával a felső vékony festékréteget is (mint ahogy azt a fúggönyzsinór is jól érzékelteti). Az ilyen jellegű hiányok a kép közel 30-40%-át érintik. (7. kép) A festmény felszínéről érzékletes térképet adnak a lumineszcens felvételek. Az UV sugárzásnál a különböző anyagok lumineszkálását szűrők segítségével rögzítjük. (8. kép) Ezeken a felvételeken a lakkréteg zöldessárga tónusú. Az ettől eltérő sötétebb tónusú szigetes részek többnyire a felszín sérüléseit jelzik. Ez terjedhet a lakkréteg hiányától kezdve a felső olajfesték rétegek hiányán át egészen az alapozás hiányáig, ahol már kilátszik a „csupasz” vászon. A lumineszcens felvételeket tehát kiegészítik az átvételi állapotról készült részlet, makro súrló stb. felvételek is. A fejről készített fotókon nyomon követhetjük a különböző festékrétegeket. így az arc nagy részén érintetlenül megmaradt a lakkréteg. Ez azt jelenti, hogy a felső réteg portréja tekint ránk. A lumineszcens felvételen (9. kép) a lakkrétegen látható néhány sötétbarna, ecsettel felvitt folt. Ezek utólagos javítások. A szem környékén a vászon gyűrődése miatt a festék az összes festékréteggel és az alapozással együtt egészen a hordozóig kipergett. A haj színét vizsgálva a következőt láthatjuk: a felső portrén Barkóczy hajszíne teljesen ősz („fehér”), az alsó réteg hajszíne azonban még szürkés, csak őszülő. Ez a réteg finomabban van modellálva. Ecsetkezelése vékony, érzékletes. Jól látható, hogy a felső réteget az alsó alapján, azzal megegyező nézetben komponálták! A fejet tekintve tökéletes fedésben vannak. Ez érzékelhető a tisztítás-konzerválás utáni állapoton is. ( 10. kép) Tovább „faggatva” a képet lehetőség szerint megpróbáltunk az alsó portré közelébe férkőzni. A kép több részletéről is készíttettünk röntgenfelvételt. Már a levált rétegek alól előtűnt festmény szabad szemmel történő tanulmányozásakor felfigyeltünk arra, hogy a háttér városrészlete nem egyezik a „fentivel”. Nyilván az új, vagy újjá épített épületek miatt. Az arc röntgenképét is érdemes a normál felvétellel összevetni. ( 11. kép) Jól kitűnik, hogy a felső réteg festője sajátos karakterjegyeket „simított el”. Ilyen pl. az állcsúcs hangsúlyos körbeárkolása, a szem alatti táskák, orr körüli árkok, a mélyedésekés domborulatok jellegzetesebb és ezáltal feltehetően személyesebb karaktert adó megfestése. Különös jelentőségű az alapítólevél röntgen-vizsgálata. Ebből derül ki, hogy eredetileg Barkóczy egy csengettyű szárát tartotta ujjai között. Alapítólevél nem volt. A csengő egy barokk asztalkán áll. És nem egyezik a felső képrétegen megformált csengővel, amely a kézfej mögött található. ( 12. kép) 72
