Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
H. Szilasi Ágota: Gondolatok a Megyeháza püpök-főispán portréinak restaurálását bemutató tanulmányok elé
H. SZILASl AGOTA H. SZILASl ÁGOTA GONDOLATOK A MEGYEHÁZA PÜSPÖK-FŐI S PÁN PORTRÉINAK RESTURÁLÁSÁT BEMUTATÓ TANULMÁNYOK ELÉ „Amit Barkóczy Ferenc a maga kedvtelésére alkotod, az elenyészed.1 De fennmaradtak Egerben olyan kiváló művészi alkotások, melyek az ő befolyása alatt és az ő ízlése szerint jöttek létre.” - kezdte Szmrecsányi Miklós, Eger barokk művészetével behatóan foglalkozó művészettörténész a Vármegyeháza építéséről szóló, új kutatási eredményeit felsorakoztató írását, mely nyomtatásban 1932- ben jelent meg először a Magyar Művészet folyóiratban. A török utáni új világban Eger, mint az óriási kiterjedésű egyházmegye, valamint Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék központja helyet kellett, hogy nyújtson a vármegyegyűléseknek. Azonban a város gyorsütemű fejlődése, már-már urbánus jellege ellenére a világi intézményi és reprezentációs infrastruktúra nehezen épült ki, így a megyegyűléseket a püspök-íőispánok nagy kegyességéből legtöbbször a püspöki palotában tartották meg. Az 1700-as évek közepe táján viszont már egyre inkább szükségessé vált, hogy a vármegye felépítse saját házát, hiszen e nélkül rangjához illő funkcióját már nem tudta ellátni. Az Urak utcájában (később Káptalan, ma Kossuth Lajos utca) a Ferencrendiek templomával szembeni, a „Fekete sashoz” címzett püspöki fogadót és egész telkét gróf Barkóczy Ferenc püspök, mint örökös főispán átengedte e célra, no, nem ingyen, hanem 2000 rajnai arany forintért,1 2 illetve hozzálátott a mesteremberek összegyűjtéséhez. Az építkezés 1749 májusától 1756 áprilisáig tartott, s csupán a megyeháza oldalszárnyain és az udvarán lévő monumentális, a hit általi megtisztulás szakralitását építészetileg zseniálisan megformáló börtön épületén folytak még munkálatok Barkóczy utódja, gróf Eszterházy Károly püspöksége kezdetén. A késő barokk építőművészet e remekművének keletkezéstörténetét dokumentáló számadások Szmrecsányi kutatása idején3 nagyrészt még rendben megvoltak. Megtudható volt belőlük, hogy a munkálatokat és az épület berendezését a vármegye házipénztárából finanszírozták, s évente körülbelül 3000 forintot fordítottak rá. Sajnos a munkákat igazoló okiratok, a nyugták és a szerződések már korábban kiselejtezésre kerültek, következésképpen a mesterek nevére és a végzett munka milyenségére vonatkozó adatok erősen hiányosan maradtak fenn. Barkóczy esztergomi hercegprímássá való kinevezése, a püspökség és a vármenye éléről való távozása alkalmával készült számadáslezárások adatait és a vármegyei protokollúm-kötetek feljegyzéseit összevetve azonban azonosítható volt a bécsi érseki főépítész, Mathias Gerl (Gerl Mátyás) (1712-1965) személye. Rá valla-1 Szmrecsányi 1932.236. A Bükk hegység rengetegében létesített mindhárom alkotása, a Fuorkontrastinak nevezett felsőtárkányi tündérpalota, a barátréti nazarénus kolostor és az Eged hegyi remeteség teljesen megsemmisült. 2 Szmrecsányi 1937.77. 3 A kutatásban Pázmány Lajos vármegyei fölevéltáros volt segítségére. nak a hömpölygő barokkot és a finomkodó rokokót követő józanabb, visszafogottabb kor építészeti megoldásai: a homlokzat sima, szinte lizéna szerű pilaszterei, közöttük a sima falfelületek, az alig láthatóan kiugró háromtengelyes rizalitot erőteljes profillal lezáró párkányzat és a klasszicizáló timpanon. E nagyon viszszafogott felületből türemkedik ki az emeleti díszterem három ablakát hangsúlyozó megtört szemöldökpárkány fölé helyezett, gazdag plasztikájú cartouche-ba foglalt aranyozott és festett címerdísz: középen az ország, kétoldalt a vármegye és gróf Barkóczy Ferenc címere.4 Barkóczy megbízásából készültek a csodálatra méltó „külső kapu feledi ívmezőben és a kapu alján egymással szembenyíló két folyosóba illeszted kovácsolt vasrácsok, melyek, túlzás nélkül lehet mondani, a maguk nemében páratlan remekművek... A kapu fölötti félköríves nyíláson szimbolikusan kifejezésre kellett juttatni az épület jelentőségét, a vármegye élet és halál fölött rendelkező hatáskörétg mely a püspök főispán égisze alatt vallásos szellemű volt. ” - írta Szmrecsányi.6 E rocille-os kapudíszek világraszóló tehetségű mestere pedig Fazola Flennk ( 1730-1779) volt, akit a würzburgi érsek ajánlott az egri püspök figyelmébe. A megyeháza homlokzata kiegészült egy, ma már nem létező erkélyráccsal.7 Ezt, az eredeti, reprezentatívabb homlokzati állapotot őrizte meg egy festmény, Barkóczy Ferenc papi díszruhás egészalakos portréja, melyen látható a megyeháza építési tervrajza, (fotó a 68. oldalon) A portré valaha a vármegyeháza tanácstermében függött, három társával : Telekessy István, Erdődy Gábor korábbi és a Barkóczyt követő Eszterházy Károly (fotó a 78. oldalon) püspök-főispánok hasonló karakterű egész alakos reprezentatív portréjával együtt. A négy, főispáni tisztet is betöltő egri egyházi főméltóságot ábrázoló festmény 1945-ig eredeti helyén, a megyeháza közgyűlési termében látta el főúri reprezentációs feladatát, majd az 1950-es évek legelején került a Dobó István Vármúzeum gyűjteményébe, hiszen a történelem változásai e portrékat sem kímélték. Eredeti funkciójukat elvesztvén múzeumi tárggyá váltak, de ott is a kevésbé megbecsültek közé sorolódtak. így csak 4 A címereket Singer Mihály, a püspök sokat foglalkoztatott képtáragója, szobrásza készítette. 5 Fazola Henrik 1758-61 között készítette a magyarországi rokokó vasművészet e remek da rabjait. A kapu feletti lunettában a kovácsoltvas indadíszek, akantuszlevelek, csigába hajló dús ornamensek között tűzaranyozott szobrocskák kerültek elhelyezésre, melyek az épület funkcióját voltak hivatottak jelezni: a hagyományos Hit, Remény, Szeretet nőalakjainak allegorikus megjelenítése helyett a bekötött szemű, kezében mérleget és a büntetés pallosát tartó méltóságteljes, lepelruhába öltöztetett alak az Igazságosságot (Justitia) jeleníti meg. A baloldali, kezében keresztet tartó nem a Hit, hanem sokkal inkább az Engedelmesség, a jobb oldali, horgot tartó pedig nem a Remény, hanem a Biztonság alakját formázza Ludányi Gabriella művészettörténész szerint. Ludányi 2013.43. 6 Szmrecsányi 1937.79. 7 A Gerl által tervezett homlokzatot 1838-ban Markmüller József tervei alapján építették át. A statikai problémák miatt ekkor bontották el a főkapu fölötti erkélyt és változtatták meg a kapu kialakítását. Az erkélyrács egy eleme valószínűleg azonos a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében lévő kovácsoltvas erkélyrács darabba(Torténeti tárgyi gyűjtemény: 79.345.1.). 59