Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
Szabó Csabáné: Dormándi női viselet-töredékek restaurálása
SZABÓ CSABÁNÉ Fátyoltű A 16-17. században a fátyoltűk már fontos szerepet játszottak a női fejviseletben. A kontyok fátylak és kendők feltűzésére szolgáltak. Ebből az időből viszonylag nagy számban kerültek elő egyszerű bronzból, tűfokán színes üveggel díszítettek. Kaposvár határában, Somogy megye 16. századi lelőhelyen, a 772. és 773. sírban aranyozott ezüstből készült változatai is fellelhetőek voltak. A Dormánd-Hanyipuszta ásatás 7. sírjában a koponya alatt helyezkedtek el. 5 csomagolási egység: 5 db játyoltü (4. kép), hosszuk átlagosan 60 mm, kosár mérete 5 mm. Bekerüléskor grafitszürke korrózióval borított. Egyik tűszáron vászonkötésű, fémkorrózió által zöldesre színezett textiltöredék volt látható. Tisztítás után, sztereomikroszkópos megfigyelés alapján anyaga nagy valószínűséggel aranyozott ezüst (5-6. kép). Díszítése tűfokon „S” sodratú kordírdrótból kialakított gömbkosár, tetején tömör gömbbel. Hajtű alatt Szövött fémszálas szalagtöredék. A zöldeskék színű, bélfonalra tekert fémszalag szinte teljes mértékben átkorrodálódott. Bélfonalsodrata: „Z” irányú. Fémszalagsodrata: „S” irányú. Koponya alatt 3 csomagolási egység: Nagyobb földröghöz tapadva csipke, illetve több szerves alapú töredék volt látható. Csipketöredék: Genovai típusú. A csipkeszalag vége mintában, egy mintaelemig visszahajtott, széle eldolgozott. A bélfonal helyenként hiányzik, a fémszalag felületét grafitszürke korrózió 4. kép Fátyoltű tisztítás után (fotó: Szinok Gábor) borítja. Kis területen a csipke felületére tapadt vöröses textilszövet maradványa látható (7. kép). Mérete: 53x68 mm, az egész mintaelem rekonstruálható. Bélfonal: sodrata„S” irányú, magas, selyemre jellemző fényű. Fémszalag: sodrata „S” irányú, analitikai vizsgálata szerint anyaga aranyozott ezüst. Csipkéhez tapadt textilmaradvány: piros színű, bársonyra jellemző struktúrájú, szövedék. Szerves alapú töredékek: (bőr, enyv, háncs) szövött és kötéspontok nélküli „Z” sodratú textiltöredékek, valamint vörös színű, bársonyszálakra jellemző töredékek (8. kép). Földröghöz erősen tapadó töredékek: tisztítás nélkül, környezetével együtt, in situ kerültek csomagolásra. 7 7 Gaál 1982.136. A vertcsipke készítést Magyarországon Mátyás király felesége, Beatrix királyné honosította meg. Legkorábbi változata négy ágból fonott, pálcikák keresztezésével készült, amiket később alakvetés elemeivel, levélkékkel variáltak. A 16. században ezzel a készítéstechnikával állították elő az aranyfonalas genovai csipkéket, melyek hazai változatai rátétként díszítették a magyar viselet selyembársony anyagát. A 18. századig kedveltek voltak az arany és ezüst felhasználásával készült csipkék. Szélességük sokszor több ujjnyi volt* A vörös, egyik meghatározó színe volt 5. kép Fátyoltű gömbkosár díszítése (fotó: Szabó Csabáné) 6. kép Fátyoltű szárának részlete (fotó: Szabó Csabáné) a 16-17. századi főúri viseletnek. Árnyalatai kifejezték a gazdagságot, hatalmat, vitézséget, a tragikus hősi halált, ugyanakkor utalás volt a szerelemre. Negatív értelmezése szerint a gonosz és a gyilkolás színeként is megjelent a középkori ábrázolásokon.1' Jobb váll 4 csomagolási egység: A váll alatti területről különböző típusú (csipke, szalag, hurkolt hímzés, íslóg) ruhadísz maradványok kerültek elő (9. kép). Anyaguk és készítés technikájuk elemenként igényel vizsgálatokat. Genovai csipketöredékek: a fémszalagok felületét grafitszürke korrózió borítja. Sodrata „S” irányú, analitikai vizsgálata szerint anyaga aranyozott ezüst. A bélfonal helyenként hiányos. 8 Erdei-Egervári 2012.247. 9 Tompos 2004.167-168. 43
