Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Hóvári János: Bevezető gondolatok. Magyarország-sakktábla: 1541-1568. Magyar hősiesség és vergődés a Habsburgok és az Oszmánok szorításában és bűvöletében
HÓVÁRI JÁNOS Magyarország-sakktábla: 1541-1568 Magyar hősiesség és vergődés a Habsburgok és az Oszmánok szorításában és bűvöletében Az 1541 és 1568 közötti két és fél évtized sorsformáló korszaka volt a magyar történelemnek, de vele együtt Kelet-Közép-Európa déli felének is, számos olyan vonatkozással, amely a kontinens, illetve az akkori kor világtörténelmi folyamataira is kihatással volt. Buda török kézre jutása ( 1541 ), és ezzel együtt az 1526-1538 között kialakult és fokozatosan növekvő szerémségi-szlavóniai török hódoltság kiterjesztése a Duna mentén a magyar fővárosig, a már több évtizede az ország felett lebegő balsors beteljesedése volt. Ez nemcsak mohácsi vereségünknek és Lajos királyunk tragikus halálának volt a következménye, sőt nem is csupán az ország végzetes két pártra szakadásának (hogy ki Bécstől várt védelmet, ki pedig Isztambultól diplomáciai katonai erőt a hatalmon maradáshoz); hanem leginkább annak a nyomasztó „objektív” helyzetnek, hogy a magyarság a világbíró Oszmán Birodalom ellenében legjobb akaratával is csupán részeket tudhatott megvédeni hazájából. Az oszmánok velünk szembeni katonai-gazdasági túlsúlya a döntéshozók körében Budán már jóval a végzetes mohácsi csata előtt ismert volt, de az is, hogy Magyarországot Szulejmán szultán seregétől csak számottevő külső segítséggel lehet megvédeni. A Magyar Királyság már nem csupán egy - a Balkán-félszigeten sikeres - katonaállammal állt szemben, hanem egy világbirodalommal. Máig ható igazság az ókorból eredően, hogy világbirodalmat csak világbirodalom állíthat meg. Szomszédunk, Ausztria épp az oszmánok magyarországi megjelenése idején vált világbirodalommá, a Bécset uraló Habsburgok irányítása alatt - igaz, sokkal inkább madridi vagy nürnbergi (augsburgi), mint bécsi céloknak és érdekeknek megfelelően. Hunyadi Mátyás nagy ellenfelének, III. Frigyesnek dédunokája, Habsburg Károly 1516-tól Spanyolország királyaként, 1519-től pedig a Német-római Birodalom császáraként uralkodott. Öccse, Ferdinánd 1521-től csupán az osztrák örökös tartományok főhercege volt, aki az 1515. évi bécsi szerződés értelmében a magyar és a cseh trón várományosának is tekintette magát, ha a magyar-cseh Jagellóknál öröklési gond lépne fel; felesége, Jagelló Anna is magyar-cseh királylány volt. Károly és Ferdinánd húga, Habsburg Mária pedig Magyarország és Csehország királynéjaként élt Budán a mohácsi katasztrófáig. Ezek a családi szálak azonban nem 7
