Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Bagi Zoltán Péter: Az 1566. év elfeledett háborúja. Palota sikeres védelme, valamint Veszprém és Tata visszafoglalása

végén - 1566 elején egy újabb hadjárat megszervezésére adott parancsot. Ráadásul Szulejmán közvetlen környezetében 1565-ben nagyon fontos személycserék zajlottak le. Júniusban meghalt Semiz Ali nagyvezír, akinek a helyére a szultán az addigi másodvezírt, Szokollu Mehmedet nevezte ki. A személyi változások fontos kihatással voltak az Oszmán Birodalom külpolitikájára, hiszen az az eddigi gyakorlathoz képest merevebb és agresszívebb lett. A harcok hamarosan kiújultak a magyar hadszíntéren, egészen pontosan a horvát végvidéken.4 Azt mondhatjuk tehát, hogy az új nagyvezír hatalmi ambíciója, valamint II. Miksa császár és magyar király erdélyi politikája egy irányba hatottak: egy újabb (Szulejmán esetében az utolsó) szultáni hadjárat megindítását indukálták.

Albert de Wyss, a Habsburg uralkodó isztambuli orátora már 1566. január 1-én azt jelentette, hogy az erdélyi követet azzal az üzenettel küldték vissza Gyulafehérvárra, hogy János Zsigmond kora tavasszal készüljön fel a hadjáratra. Azt is tudni vélte, hogy a szultán a tavaszi napéjegyenlőség idején seregszemlét fog tartani Drinápolyban, majd böjtöl és utána indul el a hadjáratra.5 A következő hónapokban Wyss folyamatosan küldte a jelentéseit a Porta készülődéseiről, mint ahogyan ez Ferdinánd főherceg 1566. február 21 -i leveléből kiderül. A Prágában tartózkodó főherceget ugyanis II. Miksa ugyanazon hónap kilencedikén az Isztambulba küldött híreiről tájékoztatta, amelyek szerint a Porta háborúra készül mind szárazföldön, mind pedig vízen. Az uralkodó testvérétől tanácsot kért, mi tévő legyen ebben a helyzetben, hiszen folytak a béketárgyalások az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia között, amelyből az utóbbi tárgyaló fél János Zsigmondot ki akarta rekeszteni.6 A testvérek között élénk levélváltás vette kezdetét, hiszen a császár február 23-án egy latin, majd két nappal később egy német nyelvű levélben újra és újra a háborúra való felkészüléssel kapcsolatban kért javaslatokat öccsétől. Ferdinánd főherceg február 29-i válaszából pedig kiderül, hogy három vár megtámadásától tartott az uralkodó és az Udvari Haditanács: Sziget, Eger és Gyula. Ezek megerősítését tervezték, és ide kívántak rendelni újabb csapatokat is. A főherceg válaszában arra is tett javaslatot, ha Zrínyi Miklós vagy Kerecsényi László lemondana tisztségéről, akkor azonnal az uralkodó jelöljön ki más, alkalmas személyt az oda rendelt katonaság élére.7 Wyss március 22-én már arról számolt be, hogy a Portán hosszú tanácskozás után eldőlt a hadjárat célja. E szerint Szelimnek (a későbbi szultánnak) Ankarában kellett maradnia és szemmel tartania a perzsa sahot. Az anatóliai beglerbég harmincezer katonával Sziget, míg a temesvári beglerbég, a szolnoki szandzsákbég, az erdélyi fejedelem,

4 ForgAch 1982.255-256.; Varga 2016.192-199.

5 Varga 2016.199-200.

6 Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) 1566-2-1.;

Forgäch 1982.256.; Istvänffy 2003.389.; Varga 2016.200.

7 ÖStAKAAFA 1566-2-adl.

68